Lapok Pápa Történetéből, 2013

2013 / 4. szám - Terebesi József: I. Emlékezés természetjáró tisztelettel

csoport elnevezése, Fehér kő, Hegyes kő, Szekrényes kő, Oltár kő honfoglalás kori ál­dozati helyek elnevezései. Hisz a Bakony so­kak számára oltalom, mentsvár volt, itt rejtőz­tek legtovább az „Öreg Isten” hívei. A pogány áldozati helyek valószínűleg itt parázslottak legtovább. Majdan a keresztény hitre térítés egyik bölcsője is itt volt (Bakonybél - Szent Gellért). Bél Mátyás, Rómel Flóris és a többi író, költő után, akik előttem is dicshimnuszokat zengtek a Bakonyról, szerény személyem így vall a Bakonyról, a természetjárásról. Kirándulásaink alkalmával továbbra is vi­gyázzon ránk, mint eddig is tette Szent Bemát, a turisták védőszentje. Terebesi József a JMK „Bakancsos Természetjáró Kör” vezetője A természetjárás szépségei A vadregényes, csodaszép Bakony nekem egy szentély Régebben íródott: Több ezer, de talán több tízezer kilométernyi megtett utat is mérhetett volna Terebesi József azon gyaloglásai során, melyeket „botcsinálta” túravezetőként, kirán­dulócsoportja élén eddig már megtett, ha tör­ténetesen vitt volna magával taxamétert. Számára, akit itt Pápán csak úgy hívnak, mint a Bakony szerelmese, sohasem elért, tel­jesített kilométerek, a versenyszellem kialakí­tása volt a döntő és ma sem az. (2001. 08. 14. Pápai Hírlap, Végvári András) A Bakony szerelmese bemutatkozás: 1972-ben települtem le Pápán úgynevezett „betelepültként, gyütt-mentként” Budapestről. Családot alapítva szerencsére a feleségemmel hasonló érdeklődésűek vagyunk, a gyerekeket is sikerült „megfertőzni” a természetjárás sze­­retetével. Ahogy nőttek a gyerekek, úgy nőtt a távolság is, amit kirándulásaink során megtet­tünk, természetesen először Döbröntén és kör­nyékén. Maj‘d cseperedő gyermekeinkkel csat­lakoztunk a Textiles természetjáróihoz, akiket akkor Gáti László vezetett. Tőle lestem el a természetjárás, túra vezetés tudományát, amely nem kis felelősséget és megszállottsá­got igényel. A Textiles megszűnése után egyénileg folytattuk a Bakonyban való baran­golásainkat, s egyre többen csatlakoztak hoz­zánk, így egyre több kirándulótársunkkal si­került megszerettetni a csoportos természetjá­rást. Ekkor érkezett a felkérés, hogy próbáljuk meg a JMSZK-nál népszerűsíteni e nemes és hasznos szabadidős tevékenységet. Ekkor már egyre beljebb és messzebbre merészkedtünk a Bakony rengetegébe. Hajtott a megismerés, a közelebb kerülés vágya, valamint egyre gyűlt az irodalmam is (útleírás-, monda-, rege) szin­te megszállottan kezdtem gyűjteni, ez a mai napig tart. Bél Mátyástól Rómer Flórisig, akik a Ba­kony nagy tudású kutatói voltak. Damay (Domyai) Béla útikalauza. A Bakonynak év­századokon keresztül volt mítosza, varázsa. Sokak számára oltalom, mentsvár volt, itt rej­tőzködtek legtovább az öregisten hívei. A po­gány áldozati helyek, a tüzek valószínűleg itt parázslottak a legtovább. Híres hírhedt betyár­világ, áldozati helyek a misztikussá varázsolta. Útleírások egész sorozata: Tölgyesi József, Zákony Ferenc, Tóth Sándor, Illés Ferenc, írók-, költők, kik oly sok csodát regéltek a Bakonyról, a természet szeretetéről Illés Sán­dor, Hogyor József, Báli József, Tatai Sándor, Kopátsy Sándor, Lipták Gábor... Sebő József: A Bakony mítosz (A Bakony a magyar iroda­lomban) című könyve irodalmi biblia. Csak néhány írót, költőt, regealkotót említve a tel­jesség igénye nélkül, akik mind-mind nagy szerelemmel vallottak a Bakonyról, annak be­tyár- és mondavilágról s adtak útmutatást a természetjárás szeretetéről. Ő utánuk megszó­lalni, a Bakony iránti szerelemről vallani szin­te merénylet. 948

Next

/
Oldalképek
Tartalom