Lapok Pápa Történetéből, 2013
2013 / 3. szám - Dr. Zsindely Sándor: A Jókay-család irodalmi munkássága
D.L.: Ötven éve történt11 Hegedűs Lóránt: Kossuth A [Kossuth c. színdarab] második előadását 1944. március 19-ére, vasárnap estére, Kossuth Lajos halála évfordulójának vigilliájára tűzték ki. Horthy Miklós, Magyarország kormányzója is jelezte, jelen kíván lenni az ünnepi előadáson... Szabó Sándor Kossuth Lajos alakítója, így emlékezik vissza: „A Hűvösvölgyben laktunk, vasárnap volt, és én valahogy nem tudtam semmiről... Délben, úgy fél kettő lehetett, izgatott telefonáló hang a Nemzeti Színházból: azonnal üljek kocsiba, és menjek be. De miért? Hogy ne kérdezzek semmit, rohanjak! Taxit hozattam és mentünk be a színházba. Ott bent nagy az izgalom, azonnal maszkírozni kezdenek, bújtatnak be Kossuth Lajos kosztümjébe, mert hogy most délután lesz az este előadás. És a Kormányzó nem tud eljönni! Csupa feszültség, izzás az egész épület. Máris megyek a színpadra és még mindig nem értem, mi történt! A közösség tombol, nem csak tapsolnak, a lábukkal is dübörögnek. Az első felvonás után kimutat valaki a kiskapu fölötti ablakon: ez van! Német tankok vonultak a Rákóczi úton, megszálltak minket a németek. [...] Bemegyek a második felvonásra. Akkor következett Kossuth nagy németellenes beszéde. Én meg teljesen egyetértettem Kossuthtal. Lenéztem a nézőtérre, mintha katonaruhás embereket láttam volna a bejárati ajtóknál... Arra gondoltam akkor: Istenem, lehet, hogy most mindjárt agyonlőnek. Lehet, hogy itt halok meg a színpadon?! Különösen szép érzés töltött el. Vállaltam Kossuthot, vállaltam az alakítást. Azt hiszem, addig még soha nem voltam annyira, de annyira azonos egy szereppel, min akkor... A negyedik felvonásban, az amerikai szenátus előcsarnokának díszletében, egymás mellett lengett a magyar meg az amerikai zászló! Odakint dübörögtek a tankok... Végül minden incidens nélkül befejeződött az előadás. A Nemzeti Színház, a maga módján, abban a tragikus pillanatban hitet tett a szabadság mellett. Újabb előadás már nem volt, a Kossuth című Hegedűs Lóránt színmű többé nem kerülhetett a közönség elé. A Nemzeti Színház azonban egy ideig még tovább játszotta a svájci Arnold Schwengeler szabadságdrámáját, a Hontalan népet -amíg tehette.” És most néhány sor magából a darabból: " Pesti Hírlap, 3(153), (61) 11, 1994. március 14-15, kedd (Részlet a negyedik felvonás 8. jelenetéből) Webster: Kormányzó úr, Önnek meg kell értenie Amerikát. Mi Washington örökösei és végrendeletének végrehatói vagyunk. Kossuth: Államtitkár úr, ne hivatkozzék a betűre. Washington nem közömbösséget hirdetett Önöknek, csak semlegességet s azt is vájjon kinek hirdette? Az akkor még kezdő, gyönge Amerikának, mely akkor vetette le a rabláncait, amelynek jövőjét féltette. De az a ruha, amely akkor födözte és betakarta a gyermeket, nem a férfi testére van szabva. Lehet egy óriást a gyermek bölcsőjébe ringatni? És mikor a gyermek Amerika a maga létéért küzdött, nem állote melléje a francia köztáraság a Népszabadság nevében? (Szünet. Webster hallgat.) Azért most, mikor Magyarország létért küzd, Amerika nem állhat félre s nem mondhatja Káinnál „én vagyok e vájjon az öcsém őrizője?” A magyar szabadság ügye nem magyar ügy, hanem a világ ügye, az Önöké. Elsősorban az Önöké. [...] Webster: Amerika nem nyúlhat át az óceánon, akár milyen hosszú is a karja. Európa nekünk idegen. Hát igen. Az ember önkéntelenül is egy párhuzamra gondol. Négy év híján száz évvel azelőtt a jeles nap eseményein fellelkesült közönség várta a pesti Nemzeti Színházban a Bánk bán előadásának megkezdését, amikor oda berobbant egy fiatal ember: Jókai Mór kezében tizenkét ponttal. A lelkes tömeg az utcán is ünnepelt, és fáklyafény mellett kísérte a kiszabadított Táncsics Mihályt. Ezen a napon ért véget a cenzúra, mely a Bach korszak alatt ugyan viszszatért egy időre, és később is néha-néha újra megjelent, de mégis az önálló nemzeti élet megerősödését és a szabd sajtó hajnalát jelentette 1848. március 15-e. 1944 márciusában is tüntetett a közönség a nemzet színházában, és Jókai Mór keresztfia színdarabját nézte, de most az elvesztett önállóságra, az eljövendő veszedelmekre gondolt. Lelkesedés helyett félelem lett az úr. A nézők az előadás végén elsötétített utcákon, német katonai jármüvek között siettek haza. Az a viszonylagos biztonság, melyet az önálló Magyarország polgárainak és az ide menekülőknek nyújtani tudott, megszűnt. Kezdetét vette az idegen megszállás, üldöztetés és a cen936
