Lapok Pápa Történetéből, 2013

2013 / 3. szám - Dr. Zsindely Sándor: A Jókay-család irodalmi munkássága

nevelt, és ezeket gyakran és szívesen küldte el testvéreinek és gyermekeinek, Pápára, a Svábhegyre, vagy Lőrintére és Hathalomra. A küldeményeket rövid kis levél kísérte, Károly nem volt jó levelező. Eszter húga azt állította róla, hogy csak olyan hosszú üzeneteket ír, melyet írótolla egyszeri tintába mártásával megtehetett. Akkor hát nem is írt semmi érdemlegeset?

Dehogynem. Méghozzá nem akárhová, nem akármikor és nem akármit.

Komáromban történt, 1849 őszén. A szabadságharc utolsó bástyája, Komárom vára végnapjait élte. A világosi fegyverletétel híréről, Klapka György várparancsnok a Preß burger Zeitung-bó\ hét nappal később, vagyis augusztus 18-án értesült és 22-én már mintegy 60 ezer főnyi osztrák sereg vette körül Komáromot. Haynau felszólítását, hogy Komárom adja meg magát, Klapka szeptember 12-én visszautasította és ezért az ellenségeskedések kiújultak. Komáromban mindenki a legnagyobb bizonytalanságban élt.

A Komáromi Lapokban néhány nappal később egy címnélküli vezércikk jelent meg, melynek első sorában a keltezés volt olvasható:

Komárom, sept. 18. 1849. A cikk első sorai pedig ezek:

„Ne féljetek, barátaim! Legelsőben is azoknak az aggódó fejű táblabíráknak megnyugtatásukra a szent írásból mutatom meg, hogy a köztársaságra törekvés nem bűn, sőt a köztársaság életbe léptetése erény. ”

Ezután idézi a cikkíró Sámuel első könyvének hetedik részét. Eszerint Izrael népe az Úr figyelmeztetése ellenére királyt kér maga fölé és pórul jár. Majd történeti példákat hoz fel: mint szabadult meg a zsidó nép az egyiptomi fogságból, a római császárság alatt hogyan vívta ki „Krisztus tudománya diadalmát”, miként győzött a reformáció „két egyszerű barát, Luther és Kálvin” tanításának hatására, végül ezt írja:

Részlet Jókai Károlynak a Komáromi Lapokban 1849. szeptember 18-án megjelent cikkéből

„És most tekintsünk korunkra, korunkban azon tévelygés vakította a népeket, hogy a koronás fő szent és sérthetetlen, feliül áll a törvényen, minél fogva bérenc szolgáival a nép véres verejtékének gyümölcsét pazarolta a nélkül, hogy

számadásról csak gondolkozott is, - de az Isten Kossuthot, szint olly egyszerű polgárt, mint volt a többi népszabadító, megbízó miszerént tanítaná meg az embert, hogy a népfenség a legfőbb hatalom, a nép akarata a törvény és a kormány élén álló bármi névvel nevezendő egyén felelős tetteiért a népnek - e tan elnyomására a zsarnokok szövetkezve zsoldosokat gyűjtenek, - a Diokletian gyilkolásai, a spanyol inquisitio, [...] ismét megújulhatnak, de Kossuth tana bár az ő földi részének megoszlatandására ellehetünk készülve, mondom az ő tana a nép keblébe oltatván fel fog virulni, és annak igazságán a pokolkapui győzedelmeskedni soha nem fognak... ”

Aláírás Jókai Károly. így, i betűvel, ahogy Móric öccse írja a nevét. Nem mondom, a fentiek ismeretében nem kis civil kurázsi kellett ahhoz, hogy valaki ilyen nézeteket valljon nagy nyilvánosság előtt, akkor, mikor az osztrákok részéről a szabad elvonulás, vagy a menlevél még fel sem volt ajánlva, sőt az ellenség feltétlen megadást követelt.

Csak csodálkozhatunk tehát azon, hogy Jókay Károlyt nem érte nagyobb retorzió, mint hogy egy ideig nem folytathatott ügyvédi gyakorlatot. Ezt ő, az igazat megvallva, nem is nagyon bánta, felesége birtokára, Ekeire vonult vissza gazdálkodni, mert apósa már betegeskedett.

Különben más írása miatt is bajba keveredhetett volna. Megírta Komáromnak egy évi történetéi (1848-1849) az Alföldi Hírlapba, melyben többek között nem éppen elismerő hangnemben szólt Halasy Ede kormánybiztos tevékenységéről. Ebből azután számos válasz és viszont válasz keletkezett és a vitatkozásnak csak az újság ismert okokból történő megszűnése vetett véget.

Az irodalom ettől függetlenül is sokat köszönhet Jókay Károlynak. „Roppant emlékező tehetsége a múltnak krónikásává teszi, kitől Jókai Mór sok adatot kapott munkáihoz” - írta róla Szinnyei. Jókai Mór nem egy regényéhez szállította a történetet és segítette kis öccsét a legkülönbözőbb adatokkal - no meg a pénztárcájával. O általában mindig a legjobbkor érkezett, mikor ki kellett húzni öccsét a csávából. Egyszer éppen akkor esett be az ajtón, amikor a végrehajtó Laborfalvi Róza ruhaszámláinak rendezetlen volta miatt a fiatal házaspár bútorait kívánta lefoglalni. Károly egész megtakarított pénze ráment erre a mulatságra. Mikor Móric házassága miatt kitört a veszekedés, Károly igyekezett csillapítani a ke928