Lapok Pápa Történetéből, 2013

2013 / 3. szám - Dr. Zsindely Sándor: A Jókay-család irodalmi munkássága

pH LAPOK PÁPA TÖRTÉNETÉBŐL 3. SZÁM PANNICULUS SER.C. NO. 359. 2013. Dr. Zsindely Sándor A Jókay-család irodalmi munkássága (Előadás a Pápai Jókai Körben, Pápán, 2005. október 13-án) Elnök Úr, Hölgyeim és Uraim! Attól tartok, csalódást kell okoznom. Én nem vagyok könyvtáros, hanem kémikus. A tévedés gondolom onnan ered, hogy a MTA Könyvtárából mentem nyugdíjba, ahol foként informatikával és tudománymetriával foglalkoztam. Joggal kérdhetik tehát, hogy ilyen képesítéssel miért vállalkoztam arra, hogy előadást tartsak Önöknek a Jókai-család irodalmi munkásságáról. Hiszen mások is felfaltak diákkorukban a nyári szünidő alatt jó néhány Jókai-regényt és kíváncsi­ak voltak arra, milyen családi környezetben és körülmények között írta a szerző ezeket a lenyű­göző történeteket. Közülük sokan éppen az ő ha­tására kedvelték meg az olvasást, az irodalmat, és választották hivatásként pl. a tanári pályát. Volná­nak tehát számosán, akik alkalmasabbak lennének ennek az előadásnak megtartására, mint én. Erre a kérdésre én csak azt a választ tudom ad­ni, hogy családomat nemcsak rokoni, hanem bará­ti szálak fűzték és fűzik mindmáig a Jókay­­családhoz. így aztán én még kisfiú koromban többször vendégeskedtem Lőrintén, Hathalmon és itt Pápán mindazokon a helyeken, ahol Jókai Mór és testvérei megfordultak, vagy éltek. Még emlék­szem a lőrintei ház verandájára, ahol Etelka néni kézimunkázott, a hathalmi házra, ahol Miklós bácsi élt családjával, három, nálamnál jóval idő­sebb fiával. A házban a nagy vasládára a családi iratokkal, a könyvtárra, ahol külön szekrényben állt Jókai Mór minden müve, az ebédlőre, az al­máriumban az öreg porcelánokkal. A lovas kocsi­ra és Károly bácsira, aki a lovakat hajtotta. Pápára mentünk vele bevásárolni és a Bakonyba kirán­dulni. Nyakig meleg lábzsákba bújtatva vitt a csilingelő szán egy havas, hideg szilveszteri délu­tánon a közeli kápolnába, az istentiszteletre. Nem sokkal később beomlott a kápolna, kira­bolták a kriptáját. Összedőlt a kastély, a könyvtár­ból csak néhány szakadt könyv maradt, a porcelá­nokból néhány ócska cserép. A ház lakói szétszé­ledtek, elhaltak. Ma már csak Sándor, akkori há­zigazdánk, Miklós bácsi legkisebb fia él közel nyolcvanévesen Amerikában. Az a régi világ, mely már az én gyermekkoromban is kissé mese­­szerű volt, végérvényesen eltűnt. De az emlékük megmaradt. Ezek elevened­tek meg, miközben erre az előadásra készültem. Ne várjanak hát tőlem irodalomtörténeti érteke­zést, értékítéletet, távolságtartó objektivitást. Ilyesmivel nem szolgálhatok. Elmondok viszont néhány anekdotát (a szó első jelentése szerintit, vagyis olyasmit, amit még nem jegyeztek fel), családi mendemondát, elfogult véleményt. Önöknek ezzel kell, sajnos, beérniük... Bevezetés Azok az életrajzírók, akik Jókai Mór életét leírták, szót ejtettek az író családjáról is. így Mikszáth Kálmánnak is van egy sokak által ismert és még ma is népszerű könyve, a Jókai Mór élete és kora. A jubileumi kiadásban meg­jelent első kötet 7. oldalán ez áll: 923

Next

/
Oldalképek
Tartalom