Lapok Pápa Történetéből, 2012
2012 / 3. szám - Domokos Tamás: Adatok Pápa puhatestű/Mollusca-faunájához
Víziek: Csigák A nisus spirorbis/ajakos tányércsiga Bathyomphalus contortus/szorostekercsű tányércsiga Bithynia leachi/hasas csőröscsiga Bithynia tentaculata!hosszúcsápú csőröscsiga Lymnaea peregra/Radix labiata/wándor pocsolyacsiga Physa fontinalis/szárnyas hólyagcsiga Planorbarius corneus/nagy tányércsiga Planorbis planorbis/karimás tányércsiga Valvata cristataAapos kerekszájúcsiga Valvata piscinalis/xáltozékony kerekszájúcsiga Kagylók Pisidium casertanum/gyakon borsókagyló Unio crassus/tompa folyamkagyló Megjegyzések Az Arion lusitanicus/ spanyol lantoscsigát Varga 1986 jelezte először Sopronból, majd 1995-ben Varga, Bánkuti & Kovács írásában olvashatunk szombathelyi, keszthelyi (Fenékpuszta) előfordulásáról, és annak körülményiről. 2002-ben, a XXVII. Magyar Malakológus Találkozó résztvevői tapasztalhatták meg a spanyol lantoscsiga expanzióját Csurgón. Inváziója - tudomásom szerint - az 1997/1998-as években erősödött fel a Dunántúlon. Térhódítására jellemző, hogy Pintér et al. 1979 Magyarországi puhatestűek elterjedési kötetéből még hiányzik, Pintér & Suara 2004 elterjedési kötetében már a Dunántúl Ny-i részéről, Kőszegről és Hédervárról jelzett. Szántódon 2006-ban tapasztaltam az Arion lusitanicus felbukkanását. Téglavörös és szürke példányai, 2011-ben, már a szerző békéscsabai kertjében gyérítették a friss növényi hajtásokat. Meg kell jegyeznem, hogy a szárazföldi csigák nagy része a föld felszíne felett él, csupán kiszáradás vagy kihűlés elkerülése céljából bújnak el időlegesen a föld repedéseiben. A listában szereplő megközelítően 5 mm magas és közel 1 mm széles Cecilioides acicula/ragyogó tűcsiga (5. ábra) nem tartozik az előbbiek közé, mert talajlakó életmódot folytat. Vakondtúrással felszínre kerülhetnek, és a szemlélő felé eső, megközelítően 5 mm -es csillogó felületük már láthatóvá teszi őket. A talaj lakó életmódhoz való alkalmazkodásának bizonyítékai: látószerv hiánya (vak, mert felesleges a sötétben a fényérzékelés), tűszerű alak (biztosítja a repedésekben történő mozgást), fényes és sima (a sima felület csökkenti a ház és a talaj közötti súrlódást). A Helicidae/Eticsigák családjába tartozó Cepaea nemzetség mindhárom faja megtalálható Pápán. Megkülönböztetésük szájadék szegélyük színe, és héjuk felületének milyensége alapján történik. Amint az a védett fajok nevéből is kitűnik, ők elsősorban szájadék szegélyük színében különböznek. A fehérszájú, finoman vo- nalkázott C.hortensis háza lehet citromsárga, rózsaszínű, sárgásbarna, egyszínű, vagy 1-5 barna övvel tarkázott. A sötétszájú, finoman vonalkázott C. nemoralis világossárga, zöldes vagy vöröses alapszíne 1-5 barna övvel lehet díszített. A világosbarna szegélyű C. vindobonensis héja az előbbiekhez viszonyítva erősebb, felülete viszont vonalkás-bordás, színe pedig az előbbiekhez képest tompább, néha alig észrevehetően öt barna övvel tarkázott. E három faj ritkaságát és természetvédelmi prioritását összehasonlítva a következőket lehet elmondani: A 10-es ritkasági skálán a C.hortensis és C.nemoralis 5-ös, a C. vindobonensis csak 3-as értéket ér el. A természetvédelmi prioritás 40-es skáláján a kerticsigák 20-as, a bécsi ligeticsiga csupán 12-es értékkel bír. A kiemelten figyelmet érdemlő fajok 14 és 40 közötti értékkel rendelkeznek (Sólymos 2004, 2005). A nyugat- és közép-európai elterje- désű fehérszájú és a nyugat-európai elter- jedésű/areájú sötétszájú kerticsiga főleg a 890
