Lapok Pápa Történetéből, 2012
2012 / 2. szám - Huszár János: A Böröczky család és a pápai Böröczky vendéglő története
Beszélgetés Karancsiné Böröczky Judittal, a Böröczky családok internetes honlapjának szerkesztőségi tagjával- Judit, mikor alakult ki az a szándékod, hogy családfakutatással foglalkozzál?- Mivel mindkét szülőm Böröczky, az általános iskolától kezdődően jöttek a kérdések a tanároktól, diáktársaktól: „a szüleid rokonok?”. Egy idő után már tényleg érdekelt, hogy azon túl, amire az idősebb rokonok emlékeznek, tényleg volt-e vérrokonsági kapcsolat a szüleim felmenői között, így a középiskolai szünetekben, amiket amúgy is a nagyszülőknél, rokonoknál töltöttem Adásztevelen, elkezdtem kérdezősködni és kutatni. A helyzet azért is volt egyszerű, mert mindkét szülőm Adásztevelről származik, így minden adat helyben volt.- Egy középiskolásnak igazán kemény feladat lehetett régi anyakönyvekben, egyházi iratokban, bejegyzésekben kutatni. Milyen rendszerrel próbáltál előre haladni?- Voltak kiindulópontok: nagyszülőktől, idős rokonoktól összegyűjtött nevek, amikhez először a temetőből, a sírkövekről próbáltam évszámokat keresni. Amikor itt elakadtam, felkerestem Adásztevelen, a református parókián a nagytiszteletű urat, és tőle kértem segítséget. így jutottam hozzá a születési, házassági és halálozási anyakönyvekhez, amelyeket a parókián őriznek. Kiválasztottam egy személyt, akinek több adatát ismertem (születés, feleség neve, halálozás dátuma), és megkerestem a szüleit. Mivel az 1800-as évek közepétől a születési anyakönyvben már a szülők életkorát is feltüntették, így könnyű volt őket is beazonosítani és továbblépni. Ha nem tudtam az adott személlyel továbbjutni, kerestem egy másik bázisszemélyt, és vele folytattam. Előfordult, hogy éppen egy másik ember adatainak keresése közben találtam meg az előzőleg félbehagyott személy további kapcsolatait. A legkönnyebben a születési anyakönyvi adatokkal jutottam előre. A házassági anyakönyvet elsősorban kiegészítő információkért forgattam, ha már mindkét fél főbb adatai megvoltak: házasság ideje, a vőlegény foglalkozása, a menyasszony esetleges árvasága, stb. De természetesen innen is nyertem értékes információkat, hiszen a házasulandók lakhelye, ill. szüleinek neve is fel van vezetve ide. Az anyakönyveket lapozva nagyon sok érdekes információt szereztem a falu korábbi életéről, a lakosok foglalkozásáról - akár az egész országot érintő -, járványokról, arról, hogy kik a „gyüttmentek”, akik más településekről beházasodtak a faluba. Akkor akadtam el, amikor a születéseknél még nem volt rubrika a szülők életkorára - így nehéz volt kitalálni, hogy az édesanya vajon a húszas évei elején vagy akár a harmincas évei végén adott életet a gyermeknek -, ráadásul az elhalt gyermekek neveit legtöbbször újraadták az újszülötteknek, így erre is kellett figyelni. Mivel több ugyanolyan nevű személy lakott a faluban, így nagyon fontos volt, hogy tényleg a helyes adatokat találjam meg. Ha több lehetséges variáció is volt, kiírtam mindet és egyesével végignéztem a lehetőségeket, így hamar kiderült, melyik az én ősöm ténylegesen. A régi anyakönyveket nem volt egyszerű olvasni sem: ahány lelkész, annyi írásmód és stílus. Volt, aki szép, kalligrafikus betűkkel írt, és volt, akinek az írását igencsak silabizálni kellett. A paptól függött, hogy i-vel vagy y-nal, ts-sel vagy cs-vel, tz-vel vagy c-vel írt-e egy nevet, ez is nehezítette a munkát. Három év kutatás után felfüggesztettem a családfakészítést, jött a főiskola, az egyetem, a munka. Amikor a gyerekekkel itthon voltam, jött el az idő újra, hogy belemélyedjek a kutatásba és végre befej ezKarancsiné Böröczky Judit 876
