Lapok Pápa Történetéből, 2011
2011 / Különszám - Huszár János: Emlékezések és képek vitéz Kovács Lajosról, a pápai Református Kollégium legendás hírű tanáráról
Kitüntetései: III. oszt. katonai érdemkereszt, bronz- és ezüst katonai érdemérem a katonai érdemkereszt szalagján, két sebesülési érdemérem. * A becsület mintaképe volt. Kínosan pedáns volt öltözetére. A csalást, a hamisságot megvetette és nem tűrte. A vívás volt mindene a szertorna és az atlétika szeretete mellett. A vívás egy bizonyos emberi tartást ad - szokta mondani. A nagy Italo Santelli tanítványa volt, tőle örökölte az igazmondás szeretetét, megbecsülését. A találatot például nálunk jelezni kellett annak, aki kapta. Gyakran idézte mesterének, Santellinek híres mondását: Ma nem mondod be a találatot, holnap váltót hamisítasz! A testnevelési órákon mindenkiből igyekezett kihozni a legtöbbet. Például szertornán az ún. haskelepet mindenkinek meg kellett tudni csinálni, ha másképp nem ment, akkor kis segítséggel. Az alkata szerint azért minden diáknak kellett tudni valamit. A vékonyabbakat futásban, távol- és magasugrásban tette próbára, a zömökeb- beket a dobó atlétikában próbálta sikerre vinni. Persze azért akadt mindig olyan tanítvány, aki semmilyen sportágban sem tűnt eredményesnek, de ezek száma nagyon csekély volt. Külön élmény volt az év végi záróvizsga, amelynek az azóta lebontott, megszüntetett ligeti sportpálya adott otthont. A kivonulás rendje szerint az élen három nyolcadikos vitte a zászlót, majd utánuk a szer- tornász csapat haladt (10-15 fő) fehér atlétatrikóban, feszes, fehér szertomásznadrág- ban, másodikként a vívócsapat következett vívóöltözetben (10-12 fő), bal karjukon a sisak, jobb kezükben a fegyver, ezután jöttek az atléták atlétatrikóban és rövidnadrágban (15-20 fő), majd a vízi sportot űzők (úszók) és csak ezután jöttek az osztályok. Elöl természetesen a nyolcadik osztály, végül az elsősök. A felsősök hosszú fekete nadrág és fehér ujjas (!) trikó, az alsósoknak ugyanúgy, csak rövidnadrággal. A nadrág és a trikó találkozásánál egy kb. 15 cm széles kék szalagot viselt mindenki, és természetesen elmaradhatatlan volt a Kollégium egyensapkája, melyen a felsősök sas-, az alsósok pulykatollat viseltek. A „jelvényszerző” versenyeken elnyert érmeket természetesen mindenki büszkén hordta a trikóján. A Szakúr öltözete is azonos volt diákjaiéval, fekete nadrág, fehér trikó és kék öv. Ő mindig a lelátóhoz vezető lépcső tetején állt, onnan nézte - vezényelte - az egész ünnepséget, amely mindig begyakorolt, ütemes tomagyakorlatokból állt, és kellemes zeneszámokra épült. Ezután a szertomászok, a vívók, az atléták mutatták be tudásukat, amelyek nem nélkülözték néha a humoros elemeket sem. Emlékezetes például a nyolcadikos szertomász zseni, Borsos Jenő (beceneve: Jestos) óriási alakítása korláton és nyújtón, ahol is egy tudatlan, a szertornához mit sem konyító diákot parodizált, természetesen a legnagyobb tudással és precizitással kidolgozott esetlenségekkel. Vagy az egyik legjobb vívó, a nyolcadikos Baranyai Sanyi (kb. 2 m magas) felejthetetlenül mulatságos asszója az elsős kezdő vívóval, a nagyon aprótermetű kis Wisingerrel. Ezek a tomavizsgák a Nőnevelő Intézet növendékeivel együtt zajlottak, és nem csak a Nátus és a Kollégium életének voltak fontos és kiemelkedő eseményei, de az egész városnak is, hiszen a lakosság nagy része - már aki befért a Perutz-stadionba - részt vett az ünnepségeken és azt sajátjának is érezte. * „ Tornaterembe belépni csak tornacipőben szabad!" Az ismert hexametert már elsős „szecska” korunkban megtanultuk, és soha nem felejthettük el. Nem is lehetett. A tornaórákon példás fegyelem volt, akkor is, ha az öreg nem volt jelen. A szakaszparancsnok, vagy a helyettese rendet tartott, és mindenki szót fogadott utasításaiknak. Egyébként: a szakaszparancsnok ujjas trikójának bal karján három fekete zsinór jelezte rangját, a helyettesének kettő, míg a rajparancsnokok karján egy zsinór volt. 843
