Lapok Pápa Történetéből, 2011

2011 / Különszám - Somossy Tamás: Egy pápai diák a XIX. századból

kül, hogy időt vesztene. Pedig úgy tanultuk fizikából, hogy az erőnyerés időveszteséggel jár. Nem! Nem tanulok többet! ha már még a fizika sem mond igazat. De mennyi hálával is tartozunk annak a pápai Öregharangnak, akik valaha pápai diákok voltunk! O szabott határt tanáraink zaklatásainak, s szurkolásunknak, midőn cen­zúrával nyaggattak bennünket. Ő mondta ki a döntő szót: eddig! s ne tovább. Hát még azok, akik adósságaik kifizetését is őrá bízták! És hány éve szolgálja a várost, és az egyházat ez a jó Öreg! Anélkül, hogy nyu- galmaztatását kérte, vagy fizetésemelésért folyamodott volna. Még drágasági pótlékot se kért. - Nem is jubilált ebben a jubileum­mániás világban. Pedig századik életévét is betöltötte már. Megjubilálhatta a pesti bér­kocsis a 12-dik embergázolását, a csizma­diainas huszonötödik felpofoztatását, vagy a szakácsné, mikor a tizedik baka előtt nyitot­ta meg a szerelmét: Ő azzal nem törődik. Osztogathatják a királyi-, udvari-, belső tit­kos tanácsosságot, bárói címet a sok liliputi embereknek; híjják őket nagyságos, méltó- ságos, vagy excellenciás uraknak: az Őt mind hidegen hagyja. Azt mondja rá bölcs Salamonnal: „Láttam minden dolgokat, me­lyek lesznek a nap alatt, hogy íme mindez csak hiábavalóság és a léleknek gyötrelme.” (Prédikátor I. 14.) Ő a nagy! - Százan együtt sem nyomnak ezek annyit a latban, mint Ő egymaga. Akár termetét nézzük, akár moz­dulatát vegyük, akár hangját halljuk, el kell ismerni, hogy a méltóságos címre egy sem oly kompetens, mint Ő. Tudja, hogy ezek a címkórságosok csak azért ágaskodnak, hogy másoknál nagyobbnak hazudhassák magu­kat. Az igazi nagyság nem szorul sem címre, se ordóra, hogy észrevegyék. Se Kossuth­nak, se Deáknak nem kellett ilyen cifraság. Ezeknek a címe „Öreg Úr” volt. Az övé: „Öreg harang.” Sokféle szolgálataiért fizetést nem kér; in­gyen teszi azokat. De már a halottak elparentá- lásáért kiszabott díját megköveteli. Ezt se ma­ga költi el. Lakbér fejében elveszik tőle. Iskolát is alapított. Hogy a vagyonbu- kottak, kézre nem került csalók, kasszával megszökött Kecskeméti Győzők és Bájer Bajor Lajosok helyett ki legyen a fizető: azt megtanulni a többi öregharangok is az Ő iskolájába járnak. Eljárását a Kúria is hely­benhagyja. Magas állásánál fogva is megérdemli, hogy tisztelettel respektálják. De vonz engem maga a kies fekvésű vá­roska is, benne barátaim, s azok a jó kálvi­nista tanárok, akikre ha visszagondolok, úgy beleélem magam ifjúkori vidám hangula­tomba, mint az a Vas Gerebennél említett író beleélte magát tárgyába, s annyira együtt érzett azokkal, akiket leírt, hogy mikor a déli harangszó grófon kapta: aznap nem tudta megenni a gombócot. Ha kedvetlen vagyok, csak a pápai barátaimra kell gondolnom, képzelni, hogy köztük vagyok; hangulatom mindjárt javul. Ha étvágyam hiányzik: elég a pápai konviktusra gondolnom, azonnal megéhezem. Nem volt nekem soha annyi és oly jó étvágyam, mint Pápán, s jobban ízlett a tókertekből lopott karaláb és sárgarépa, mint most a pesti vásárcsarnoknak bárme­lyik drága csemegéje. „Hatalmas mester a szükség, becset ád a silány dolgoknak is” - mondja Lear király. (Emlékeim) A híres kántus Kedvelt tanárunk volt az 50-es években Pápán néhai jó Kotasz István. A gimnázi­umban vallástant tanított, a teológián görö­göt és zsidót. E nyelveket, de még a latint is oly tökéletesen beszélte, akárcsak a ma­gyart. Előadása világos, vonzó, élvezetes volt, mert tudta élccel fűszerezni, a figyel­met lekötni és ébren tartani.- A legszélső fösvénységig takarékos volt. Az elhajított szivarvégeket az utcáról is felszedte, otthon megvágta, s két krajcá- ros gipszpipájából szíttá. Végtelenül szerette a dalt, a kántus kvartett énekét. Többször meghítta magá­hoz vacsorára a dalárdisták jobbjait, rende­sen nyolcat. Gazdag vacsorát hozatott a Griffből, jó somlai bort, s miután jóllaktak: „No gyerekek, most már énekeljetek.” Ő pedig örömittas arccal hallgatta. Ez volt az ő fényűzése. Majd odaszólt bátyámnak:- Leksim! énekeld el nekem a skálát. És bátyám elénekelte neki a skálát: Hangja a háztető magasságából leszállt a 830

Next

/
Oldalképek
Tartalom