Lapok Pápa Történetéből, 2011
2011 / 6. szám - Fejes Sándor: Dr. Répásy Gyula numizmatikus élete és munkássága (1887- 1960)
Élete utolsó másfél évtizedében érdeklődése a III. század első felének Rómán kívüli veretei felé irányult. Itt kínálkoztak még a tudós elvonultságában élő és dolgozó gyűjtő számára új megállapítások az ide vonatkozó anyag teljes összeállítására, elsősorban Dacia és Viminácium koloniális bronzainak gyűjtésén, tanulmányozásán és katalogizálásán keresztül. Időközben a Magyar Nemzeti Múzeumon keresztül megbízás alapján dolgozott a Bejrúti Múzeum Diocletianus korabeli leletének feldolgozásán. A kapott 18 kg-nyi anyag feldolgozását azonban hátráltatta a II. világháború alatti katonáskodása és az utána következő hadifogságának ideje. A feldolgozott rész Aurelianustól Diocletianusig terjedt és túlnyomórészt Antiochia és Tripolis vereteit tartalmazta. Már valamivel szerencsésebb körülmények között tudta a Pápai Református Főiskola görög, római és bizánci érmeit feldolgozni. A Református Főiskola épületében 1944 őszén katonai kórházat rendeztek be. Ez volt a M. Kir. 528. számú Hadikórház, amely először magyar és német sebesülteket fogadott és gyógyított, majd 1945 márciusa után szovjet sebesültek utógondozását látták el itt, és így az épületet csak 1995 szeptemberétől lehetett oktatási célokra visszakapni. Az iskola berendezéseinek, felszereléseinek egy részét a város különböző helyeire és magánházaiba szállították, ami viszont ott maradt, az tönkrement a folyamatosan változó sebesültek és ápolóik „közreműködése” miatt. A könyvtár anyagát és a gyűjteményeket is el kellett vinni. Lovas kocsik sora szállította méltatlan körülmények között az értékes anyagokat, hogy azután azok egy év után nyúzottan, tépetten, megrövidítve ugyanilyen módon visszakerüljenek. A könyvtár újrarendezését Pongrácz professzor - aki 1918-1964 között volt a gyűjtemény igazgatója - lelkes nagydiákok és teológusok segítségével már 1945 őszén megkezdte és éveken keresztül folytatta, de az éremgyűjtemény és ezen belül a görög, barbár és római anyag rendezését nem vállalta, hanem erre felkérte a korábbról jói ismert és a hadifogságból visszatért Répásy Gyulát. Répásy Gyula elfogadta a felkérést és belekezdett a nagy munkába. A feladat az volt, hogy a Borsos István által 1911-ben az akkori gyűjteményről nyomtatásban is megjelentetett katalógust dolgozza át, bővítse ki az azóta gyarapodott anyaggal és a háborús károk által elveszetteket törölje a nyilvántartásból. Ez a nagy munka évekig tartott és az anyagot - saját elhatározásából még bonyolítva - verdék szerint csoportosította Rómától Alexandriáig. A munkához szükséges szakkönyvekkel Pongrácz József igazgató úr látta el és többek között az alábbiakat igyekezett felhasználni az azonosításhoz:- Eckhel Josephus: Doctrina munorum veterum conscripta. (1792-1828 között 8 kötet jelent meg)- Mattinghy-Syndenham: The roman Imperial Coinage (1933)- Cohen: Description historique des monnares frappae... (Paris 1859-1868.1—II. kiadás.)- Wiczay: Museum Hedervorium Vindobonnae(1914)- Voetter féle „Gerin katalógus” 1899— 1900. évfolyam. Az átvizsgált és részletesen feldolgozott anyagot 1952 és 1954 között két kötetben, A5-ös méretben, kézírással, 822
