Lapok Pápa Történetéből, 2011
2011 / 6. szám - Fejes Sándor: Dr. Répásy Gyula numizmatikus élete és munkássága (1887- 1960)
Dr. Répásy Gyula 1887. november r 17-én született Pápán. Édesapja bérlője volt a mai Református Gimnázium helyén álló „Fehérló” vendéglőnek, de fiatalon, 1891-ben váratlanul meghalt. A telket a Református Egyházkerület megvásárolta gróf Esterházy Móricztól iskolaépítés szándékával, így a csonka családnak el kellett költöznie a házból és az új otthonuk az akkori Halas-tér, ma Böröczky-dombi 1-es számú házban lett. Mint elemista kisdiák, itt ismerkedett meg a régi pénzekkel és azok gyűjtésével. Lakójuk, Wachsmann János nyugalmazott gazdatiszt - aki szakértelmének megfelelően később, az 1905-ben megjelentetett Pápa város egyetemes leírása című monográfiában három fejezetben ismertette meg az olvasókat Pápa város állatvilágával - vezette be a kisfiút a numizmatika kezdeti rejtelmeibe. A kiváló ornitológus még néhány, O-Szőnynél talált római pénzt is ajándékozott a lelkes és ráfigyelő kisfiúnak. Édesanyja másodszor is férjhez ment és 1897-ben Arad megyébe, Gyorokra költöztek, ahol mostohaapja, Adamovich Lázár átmenetileg munkát talált. Ebben az időben nem volt meglepetés a nagy távolságokra való áttelepülés, hiszen az Osztrák-Magyar Monarchiában ez köztisztviselőknél, állami hivatalnokoknál, katonatiszteknél szinte természetes volt. A hivatali előrelépés érdekében vállalni kellett ezt a nem kis megterhelést jelentő elköltöztetést. Az átköltözés után Aradon járt gimnáziumba, de a beléoltott hobby itt sem hagyta nyugodni: tanulótársaitól és mostohaapjától időről-időre magyar és külföldi pénzeket kapott és cserélt, amelyek között mindig féltve őrzött kincs volt a már jelzett 8 db római dénár. A család 1902-ben visszaköltözött Pápára és ő itt, a Református Gimnáziumban folytathatta tanulmányait és természetesen a régi pénzek gyűjtését és cseréjét is. Itt, az iskolában került kapcsolatba - mostohaapja révén - Borsos István gimnáziumi tanárral, iskolai könyvtárossal, aki később, 1911-ben elkészítette a főiskolai gyűjtemény görög, barbár és római érmeinek katalógusát, tehát ugyancsak hozzáértő szakember volt e tekintetben is a tanár úr. Ő vezette be a köriratok olvasásába, a rövidítések és ábrázolások rejtelmeibe a már nagydiákká növő Répásy Gyulát. 1905-ben érettségizett és Budapestre került joghallgatónak. Kedvelt pápai tanárával így csak az iskolai szünetekben találkozhatott, de természetesen Pesten is folytatta gyűjteménye gyarapítását. Ismerősei, rokonai, egyetemi társai révén gyűjteménye így egyre gyarapodott. Egyetemi tanulmányait befejezve visszakerült Pápára és az I. világháború viszontagságai után jogász, közhivatalnok lett a városban. Pápa városa kimaradt a nagy háborús pusztításokból és csak közvetve - elesett katonák nagy száma, családok tönkremenetele, gazdasági megrázkódtatás - szenvedte meg a körülötte zajló világégést. Az élet lassú normalizálódása után Répásy Gyulának is lehetősége volt kedvelt időtöltéséhez visszatérni. Nem házasodott meg és továbbra is szüleivel együtt lakott. Szomorúan vette tudomásul, hogy kedvelt tanítómestere, volt tanára, Borsos István 1918-ban meghalt és vele együtt sírba szállt a gyűjtemény numizmatikai szakértése is. Örömmel vette viszont tudomásul, hogy Borsos István után a gyűjtemény vezetését dr. Pongrácz József teológiai professzor vette át, akivel már korábban is találkozott és konzultált numizmatikai ügyekben. Pongrácz professzor 1922-ben összeismertette dr. Alföldi 820
