Lapok Pápa Történetéből, 2011

2011 / 3-4. szám - Illés Ferenc: A palavesszős fogalmazástól a színikritikáig

„ ...A mi népünk fejlettebb, érettebb, harcosabb, mint valaha is volt és a demokráciát joggal tekinti úgy, mint évszázados történelmi tanulságok levonásának eredményét. Ezért kell bízni a pápai ifjúságnak a magyar népben, és ezért indul erős hittel a jövő felé és mondja Petőfivel: Dicsértessék a nép neve mindörökké! ”

Az 1948. évhez köthető forrásértékű dokumentumokból jól érzékelhető, hogy a diákság minden rendezvénye az 1848-49- es polgári forradalom és szabadságharc 100. évfordulójának emlékezetére szerveződik.

Illés Jenő 1948. május 1. ünnepével kapcsolatosan azt a feladatot kapta, hogy a Képzőtársaság díszülésén méltassa az ünnep jelentőségét. Beszéde megjelent a KOLLÉGIUMI LAPOK első számában. A munkáság, a parasztság, az értelmiség összefogását hangsúlyozza és az együttműködésben az ifjúságnak szánja a katalizátor szerepet.

Tudomásom szerint a KOLLÉGIUMI LAKOKBAN megjelent írásait csak a felelős szerkesztő véleményezte, más személy, vagy szervezet nem.

Az öntörvényűnek minősített, nagy autonómiát igénylő szervezetet, a NÉKOSZ-t a hatalom 1949-ben feloszlatta, de diáktagjai, tanáraik tartották egymással a kapcsolatot.

Illés Jenő 1949-ben érettségizett és eredeti elképzelését megvalósítandó jelentkezett az Eötvös Collégiumba, ahol az év nyarán sikeres felvételivel kollégista lett. Nagy gondot jelentett számára, hogy egy magas beosztásban lévő volt kollégista a felvételi eredmények alapján őt Moszkvába szerette volna „küldeni”. A felajánlott „lehetőséget” nem könnyen, de kivédte, így az ELTE Bölcsészkaron tanulhatott tovább.

A diploma megszerzése után elsősorban író-kritikusként dolgozott, de tanított is a Külügyi Akadémián. 1953-ban Nagy Imre kormányzásának időszakában a Kül- ügy is keresett új embereket és a felkérést elfogadva a Kulturális Osztály egyik megalapítója lett. „Próbáltunk valami új kulturális világképben gondolkodni s így megjelenni a világban. Ez a korszak izgalmas drámai időszak volt számomra.”

Illés Jenő imént olvasható vallomásának természetes következménye volt, hogy a Külügyhöz kötődve szerepet vállal az 1956-os forradalom kritikus napjaiban. Megválasztották a Forradalmi Bizottság titkárának. „Az ügyekben, amíg lehetett, részt vettem, de minthogy nemet mondtam a történésekre — eltávolítottak.” Hosszan tartó vizsgálódás után „igazolták”, amelynek eredményeként visszakerült a színházi sajtóhoz. Akik fontosak voltak életének további alkotószellemű korszakaszához, „asztalukhoz” fogadták.

Az 1999-ben, az 50 éves érettségi találkozóra írt „Életutam” c. dolgozatát befejezetlennek tartom. E dolgozatba „beszúrt” sajátkezű írásaiban ott vannak számomra a kérdőjelek, amelyeket csak ő tudna megválaszolni. A bennem maradt nyitott kérdések ellenére Illés Jenő író-kritikusi, több mint félévszázados munkásságáról csak elismeréssel nyilatkozhatom. Kiemelném életútjából azt az egyedi magatartást, ahogy hivatalos munkája mellett ragaszkodott szülőfalujához, Pápa városához, a volt alma materhez - a Református Kollégiumhoz - Veszprém megyéhez.

Ez a ragaszkodás nem csak eszményi, lelki kötődést jelentett, hanem cselekvő magatartást olyan feladatok kezdeményezésével, szervezésével, amelyek kapcsán a „nehéz időkben” is megnyílhattak a lokál792