Lapok Pápa Történetéből, 2011
2011 / 3-4. szám - Illés Ferenc: A palavesszős fogalmazástól a színikritikáig
A senki által nem ellenőrzött, az ellenőrzést semmiképpen nem igénylő ifjúsági mozgalmat a korabeli politikai formációk között az egyre nagyobb teret nyerő kommunista párt nem nézte jó szemmel. A NÉKOSZ-nak jelentős szerepe volt abban, hogy 1948-ban újra indították a PAPAI KOLLÉGIUMI LAPOK című újságot. (A pápai Református Főiskola Ifjúsági Képzőtársulata Diáklapja.) Talán a 0. számnak tekinthető a „Kézirat gyanánt kezelt szám - 1848. március idusa”, amelyben a korabeli igazgató, dr. Hencze Béla „Az ifjúsághoz!” címmel írta a követhető gondolatokat az általa vezetett református gimnázium diákifjúságához: „Megindultan veszem tudomásul, hogy a nagy múltra visszatekintő Kollégiumi Lapok újra megindulnak. Úgy képzelem a dolgot, hogy egy 48-as fáklyáról lepattant szikra, amely sisteregve pattogott a földön egy idő óta, füstölögve és készülve a fellángolásához, most egyszerre új színekben teljes erejével fellobog. ” A dolgozat utolsó bekezdésében a tapasztalt tudós, pedagógus, igazgató lelkesíti, de figyelmezteti is az ifjúságot: „Jelképes jelentősége van számomra annak is, hogy lapotok - lapunk! - éppen ma, 1948. március 15-én jelenik meg újra. Mintha századok ormairól hallatszanék egy kiáltás, és Ti, talpra ugorva, felelnétek neki s továbbadnátok ezt a hangot arccal a jövő felé, az eljövendő századok szírijei felé fordulva. Vigyázzatok, hogy tiszta legyen a hangotok és jól működjék ez a szolgálat ! Posta vagyok, .negyvennyolcas posta! ” (Az utolsó mondat az irodalomból eredeztethető egy „hun postára” emlékeztet, amely az ősi lélek formáit őrzi és közvetíti az irodalom alkotásaiban, „iszonyú időn át” ugyanígy beszélhetünk egy negyvennyolcas postáról is, amely a haladás, az emberiesség, az európaiság és a szabadság vágyát lobogtatja át egyik nemzedékből a másikba.) A KOLLÉGIUMI LAPOK 0. számában Illés Jenő „Dicsértessék a nép neve” című írásában a VII. o. gimnazista diáktól elvárható történelmi ismeretek, az elmúlt 100 évben történt társadalmi mozgások összefüggéseinek jól megfontolt történeti áttekintésével szól 1848. március 15-ének 1948. év márciusi napjaiban is követhető jelentőségéről: „ Üdvözlégy születésed napján magyar szabadság! így kezdi ujjongó sorait Petőfi Sándor, melyeket 1848. március 15-én este a magyar szabadság születésnapján rótt naplójába... Évszázados elmaradottság nyűgeitől szabadult meg nemzetünk 1848. március 15-én. Felléphettünk ezen a napon a történelmi fejlődésnek arra a polgári lépcsőfokára, amelyre Anglia két évszázaddal, Franciaország több mint fél évszázaddal előbb lépett. Március 15-én megnyílt a lehetőség arra, hogy országunk elfoglalja a helyét a független és szabad nemzetek sorában, s végrehajthassa az évszázadok óta esedékes gazdasági, társadalmi, politikai reformokat”. Illés Jenő erős kritikával illeti a társadalomnak azon csoportjait, akik számára az elmúlt 100 esztendő történelmében az 1848-as forradalom eszméi mást jelentettek, mint amit az istenadta nép nevében Petőfi és Kossuth a magyar nemzet jövőjének zálogaként megfogalmazott. Ennek ellenére - hangsúlyozza - mindig voltak, akik 1848. március 15-ét tudták szeretettel és lelkesedéssel ünnepelni. „Pápa, a Pápai Főiskola diákifjúsága ilyen volt és megvan bennünk az erős hit és alapos reménység, hogy Petőfi, Jókai szabadságharcos hagyományai most sem vesztek ki a Pápai Főiskola ifjúságának életéből. ” „...A mai Magyarország azt folytatja, amit 48 megkezdett, azt váltja valóra, amiről Petőfi, a márciusi fiatalok csak álmodni tudtak: pótolja, továbbfejleszti azt, amit ’48 elindított. Így lesz a magyar demokrácia törvényes utóda, folytatója 1848-nak. 1848-49 hagyományai most már'a megvalósulás útján haladnak... Ma már nem kell belőlük semmit elhallgatni és elferdíteni. Kossuth, Táncsics, Petőfi tanításai élnek, hatnak és utat mutatnak az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc igazi szellemében. ” 791
