Lapok Pápa Történetéből, 2011
2011 / 1. szám - Koloszár Ágota: Emlékeim édesapámról
1. SZÁM LAPOK PÁPA TÖRTÉNETÉBŐL PANNICULUS SER.C. NO. 321. 2011. Koloszár Ágota EMLÉKEIM ÉDESAPÁMRÓL Adalékok egy pápai hentes és családja életéből Édesapám, Koloszár Ferenc 1892-ben született Káptalanfán nagyapám, Koloszár Bódog második házasságából. Koloszár Bódog a Sopron megyei Himodban született. Első felesége Sulyok Mária, Pápa egykori polgármesterének, Sulyok Dezső apjának testvére volt. Ebből a házasságból két fiú született. Nagyapám második házasságából - melyet Bíró Emíliával kötött - született édesapám. Édesapámat kilenc éves korától Bíró dédszüleim nevelték. Dédapám, Bíró Károly hentes volt, így lett végül is édesapámból hentes. Egypár osztályt a Bencéseknél járt édesapám, majd kénytelen volt abbahagyni, mert a dédnagypapának segíteni kellett. Eközben kitanulta a bognár szakmát. Amikor bognárként felszabadult, Huszárokelő- pusztára került dolgozni. Egy hét után beállított a dédnagypapámhoz azzal, hogy ő inkább hentes akar lenni, mert bognárként sokat éhezett. Sok volt a kása, a fürészport nem lehet megenni... de a hentesnek nem lehet bekötni a száját, mint a nyomtatás lónak! Ekkor kérte nagypapától, adjon neki hentes segédlevelet, de ő ezt nem tehette meg, mert közeli rokonság állott fenn. Nagyapám segítséget kért édesapám keresztapjától, Vida Jánostól, aki nem volt vér szerinti rokon, de a hentes szakma megbecsült tagja. így lett édesapám hentes és mészáros. Az akkori szokás szerint a Monarchia különböző városaiban dolgozott, Pozsonyban, Bécsben. 1914-ben behívták katonának. Végigszolgálta az első világháborút Bosznia-Hercegovinában, Albániában, mint szakács. Édesapám sokat mesélt a háborúról, én pedig szívesen hallgattam meséit a farkasokról, sebesüléseiről. Hogyan kapott vérmérgezést repesztől sérült lába, már vitték a műtőbe, amputálni kell a lábát! Ő maga eszméletlenül feküdt a hordágyon, mikor hordozói közül az egyik felcser megbotlott a lépcsőn. Apám lecsúszott a megbillent hordágyról, ettől visszanyerte eszméletét és kinyomkodta megfeketedett lábából az alvadt vért. így menekült meg a lába! Másik sérüléséből - sőt mondhatni az életét - Szent Antal mentette meg. A zubbonyában hordta Szent Antal kis öntött figuráját egy pici tokban. A tok fogta fel a halálos golyót. Hálából haláláig viselte mellényében és mindig azt kérte tőlem, hogy halálakor „Tónit temesd el velem. Tudod, mindig az segített meg...” Édesapám halála tragédia volt számomra és „a Tónit” elfelejtettem. Mire kiértünk a temetőbe, le volt zárva a koporsó. Azonban egy kis csúszópénz fejében felnyitották és így elhelyezhettem „a Tónit” a mellényzsebébe, örök nyugalomra édesapámmal együtt. 777
