Lapok Pápa Történetéből, 2010
2010 / 6. szám - Mezei Zsolt: A pápai ferences templom és kolostor
működött (confraternitas Verberatorum, quae antea solum habebatur in oppido Papa)}% Amikor ezek a társulatok kicsúsztak a rendi irányítás kezéből, akkor konfliktusba keveredtek a városi vezetéssel és a plébánosokkal: mint pl. Nagybányán, ahol elkezdték szervezni a társulatot, de az ellenállás miatt azzal fel kellett hagyni.19 A mozgalomnak abból a szempontból van jelentősége, hogy ma már tudjuk: a ferences renden belüli ellenzéki áramlatok követői közvetlenül is kapcsolatba hozhatók az 1520-as évektől kibontakozó magyarországi reformációval. így van ez Pápa esetében is: az egyháztörténeti kutatások szerint a több évszázadon át titokzatos homályban lévő „Bálint pap”, mint Pápa reformálója, azonos azzal az Illési Bálint nevű ferenc- rendi szerzetessel, aki az 1530-as évek elején a pápai kolostorban volt gyóntató.20 Reformáció és restauráció: távozás (1559) és visszatérés (1660) 1535-ben, amikor a Ferdinánd pártjára állt Enyingi Török Bálint megkapta Pápa birtokjogát, 21 szerzetes élt a ferencesek klastro- mában: 11 miséspap, 2 novicius és 8 laikustestvér. A papok közül Cseményi Ferenc volt a házfőnök (gvardián), id. Csázmai János, Laskai Egyed, Körmendi János, Deszniki György és Tamási Ferenc igehirdetéssel, Illési Bálint, Újlaki János, Zákányi Mihály és Sellyéi János gyóntatással foglalkoztak, Maród Péter volt az énekes. Két laikus fráter a vargamesterséghez értett. A pápai ház nem lehetett jelentéktelen a rendházak között, hiszen 1535-ben a tartományi közgyűlés a hittudományi iskolát ide helyezte át, 1543-ban pedig az ozorai rendház kincseit — mint biztonságos helyre — Pápára hozták, a pápai várban helyezték el. Mivel Török Bálint — aki sohasem háborgatta őket — 1541-ben a török fogságába esett, felesége, Pemfflinger Katalin pedig 1544-ben Debrecenben meghalt, a pápai várat fiuk, Török János vette át. Mivel ő már a reformáció elkötelezett híve volt (noha a vrániai perjelséget viselte), sokat zaklatta a pápai ház szerzeteseit, sőt, ellenük Gesztesről tanítókat és prédikátorokat hozatott. Ennek ellenhatásaként a szalvato- riánusok is rendeltek Pápára jól felkészült igehirdetőket: 1544-ben Alfalusi Mátyást, 1546-ban Szerémújlaki Ferencet, 1550-ben Diákai Mihályt f 1550-ben a királyhoz fordultak segítségért, aki ebben az évben 50, 1551-ben pedig 70 forintot utalt ki számukra a királyi kamara jövedelméből.22 A helyzet azonban tovább romlott, amikor Török János és testvére, Ferenc elosztották maguk között a Török-birtokokat: a pápai uradalom Ferencnek jutott, aki még erőteljesebben állt a reformáció ügye mellé s nyíltan a barátok ellen támadt. Várbéli katonáit — akik eddigre már szintén protestánsokká lettek — feltüzelte, így azok különböző atrocitásokat követtek el a ferencesek ellen: egyik híradás szerint egy várbéli katona szamárnak öltözve megzavarta a vasárnapi misét. 1557 augusztusában a rendház lakói ismét panaszlevelet írnak a királynak, I. Ferdi- nándnak. Ebben jelentik, hogy „sokat szenvednek a lutheránusoktól, kiváltképpen Török Ferenctől. Hallatlan káromlást szórnak az Oltáriszentség és a mise ellen, amit nevetségesnek tartanak. Egy nem papi jellegű eretnek iskolamester szabadságot hirdet a húsevésre; nagyböjt idején a mészárszékben úgy árulják a húst, mint máskor. ”23 Kérik a királyt, hogy űzze el ezt az iskolamestert és küldjön katolikus papot a helyére. Elpanaszolják, hogy a várbéli katonák lebontották kolostoruk tetejét, azt elhordták, s így az másfél éven keresztül tető nélkül állott, az eső mindenütt befolyt és rontotta a falakat. A király augusztus 2- án megint utalt ki a részükre 20 forintot, de mivel ebből a kolostort helyreállítani nem tudták, azért 1559-ben — egyes szerzők szerint 1560-ban — végleg eltávoztak Pápáról. Ezzel megszűnt Pápán a szervezett katolikus hitélet. Talán a távozáskor, 1559- ben készülhetett az a lajstrom, ami Kiss István plébániatörténetében maradt ránk: ez 760
