Lapok Pápa Történetéből, 2010

2010 / 1-2. szám - Illés Ferenc: Pápai diák voltam (1943-1952)

egy 5 elemit végzett falusi gyermek általános tájékozottságát mérték fel. A próbatétel zárá­saként egy szabadon választott népdalt kel­lett énekelnem. A beszélgetés során - még az éneklés előtt - szóba került, hogy a négy polgári elvégzése után mit szeretnék csinálni. A kér­désre szüleim, de elsősorban édesanyám kívánságát mondtam el egy 11 és féléves falusi gyermek szavakat kereső bizonytalan­ságával. O nagyon szerette volna, ha néptaní­tó - kántortanító - lehetnék. Talán a vá­gyamként elmondottak miatt kellett énekel­nem is, nehogy zenei hallás hiányával ter­vezgessem a még nagyon távoli j övömet. A sikeres felvétel dátuma a bizonyítvány II. lapján: Pápa, 1943. június 12. Veszély László igazgató (Körpecsét koronás címerrel) A már biztos felvételt jelentő beszélgetés után közel három hónap volt még az iskola- kezdés időpontjáig. így volt időm végiggon­dolni azokat a különböző, önmagunk által szervezett játékos délutánokat, amelyeket falubeli pajtásaimmal megélhettem. Nekünk nem kellett szabadidő szervező felnőtt. Ha nem kaptunk otthoni feladatot, akkor a Le­ventetéren gyűltünk össze, és az összeverő­dött gyermekcsapat többségi akarattal dön­tötte el mi lesz a közös játék. A csapatjáték­okból ki-ki hol győztesen, hol vesztesen tért haza az esti harangszó hallatára. A kora esti órákat az iskolai szorgalmi idő alatt tanulás­sal, vagy olvasással töltöttük. Szobai játé­kunk volt a gombfoci, a malmozás és a sak­kozás. Akkor még sem rádió, sem televízió nem rabolta az emberek idejét. A II. világhá­ború eseményeiről és más tartalmú hírekről csak az újságból értesültünk. 1943. szeptember első napjaitól bejáró di­ákja lettem a Pápai Római Katolikus Polgári Fiúiskolának. A tanévnyitó az iskola zárt udvarán volt, amelyen Veszély László igazga­tó úr az iskolaközösség előtt köszöntötte a tantestületet, szülőket, a diákokat és külön az elsős tanulókat. Az első osztályosokra a sza­badon elmondott igazgatói beszéd nagy ha­tással volt. A tanévnyitó előtt tudtuk már, hogy ki-ki melyik osztályba került. A bejáró diákok többsége az I/A osztály tanulója lett és az osztályfőnökünk Zagyva Géza tanár úr, aki testnevelést, mezőgazdasági és ipari is­mereteket tanított. Némi félelmet keltett ben­nünk kb. két méteres magassága, erős testal­kata és az emelkedett hangvételű beszéde. Az iskola belső életének szabályzatát olyan meggyőződéssel mondta el, hogy azt mindnyájan „szentírásnak” tekintettük. (Pl. A rövid óraközi szünetekben a folyosón a diák jobb oldalt párosával sétál, nem hangoskodik, ha tanár közelít hozzá, akkor felé fordul, vi- gyázban áll és meghajol. Bár nem volt egy­szerű, de próbáltuk a szabályt betartani.) Tantárgyaink az első polgáriban sorrend­ben: hit- és erkölcstan, magyar nyelv, német nyelv, földrajz, növény- és állattan, számtan és mértan, mezőgazdasági és ipari ismeretek, rajz, kézimunka, ének, testgyakorlás, honvé­delmi ismeretek. A magyar és német nyelvet Andó József tanár úr tanította, akit az osztály nagyon kedvelt, mert mindnyájan azt érezhettük, hogy nagy tapintattal bánik velünk. A gyen­gébbekkel is nagy türelemmel foglalkozott. Őszinte szorgalommal akartuk teljesíteni az óráról órára kijelölt német beszédnyelvi gya­korlatokat, a versek tanulását. Sajnálom, hogy az ő életéről, pedagógusi munkájáról összeállítható szócikk nem sze­repel a Veszprém Megyei Életrajzi Lexikon­ban. (Mint társszerkesztő, ezért magamat is hibáztatom.) Örülök viszont annak, hogy a Pápai Pe­dagógus Lexikon megemlékezik Andó Jó­zsefről. A földrajzot Schleiszner János tanár úr tanította. A kötelező tananyagot rendre ki­egészítette olyan ismeretekkel, amelyek alapján a lecke lényegét sokkal könnyebben megtanulhattuk. Amit megtanított szigorúan megkövetelte tőlünk. Csodáltuk nagy tudását, lenyűgöző tanítási módszerét. Úgy emlékszem, hogy a polgári iskola megszűnése (1948) után a Bencés (Türr) Gimnáziumban tanított, majd külföldre távozott. (A lexikonokban nem szerepel.) A számtan és mértant Molnár Margit ta­nárúrnő (ez volt a megszólítás) tanította, akinek a választékosán szép beszéde, a min­tafeladatok megoldásaihoz fűzött logikát fejlesztő mondatai őrzik bennem emlékeze­718

Next

/
Oldalképek
Tartalom