Lapok Pápa Történetéből, 2010
2010 / 1-2. szám - Illés Ferenc: Pápai diák voltam (1943-1952)
is. Örültek, amikor újra részt vehettek az önképzőköri foglalkozáson. (Az önképzőköri rendezvények megszervezése jó előiskola volt a későbbi életemhez.) A II. világháború bejezése után, a polgári iskolai évek alatt (1945-1948), a magyar társadalom a reménység éveit élte, bízva egy új demokratikus társadalom megszületésében. Az iskolában a tanárainktól szinte semmit sem hallottunk a társadalmi mozgásokról, a pártokról, azok programjáról, a készülő többpártrendszerű választásokról. A tanítási órákon minden tanár tette a maga dolgát, tanította a saját szaktárgyát. Fogalmunk nem volt arról, hogy tanáraink közül ki melyik politikai áramlathoz tartozik, vagy melyikkel szimpatizál. A szaktárgyi követelményekkel együtt rendre azt hallhattuk minden tanítási órán: amit megtanulunk azt senki nem veheti el tőlünk, tehát a „ tudás az hatalom A harmadik, negyedik évfolyamban, az 1930-1934 közötti időintervallumban született diákok egymást megértő, jó közösséggé formálódtunk. Mindnyájan magunkkal hoztuk a szülőfalunkból, a családból az összetartozás, az egymás segítésének a fontosságát. Bár a tanulópárok rendszerét a tanárok nem szervezték, mégis kialakult a gyengébb tanulók segítésének a mindennapi gyakorlata. Mindenki eredményesen elvégezte a négy polgárit. Tanulmányainkkal együtt megéltük szülőhelyünkön azokat a változásokat, amelyeknek csak szemlélői lehettünk: megtörtént az iskolák államosítása, a földosztás első és második fázisa, átalakult a falvak elöljárósága..., tudtunk a többpárti választások visz- szásságairól... Igazolva láttuk a politikában tájékozott felnőtteknek - édesapámat is ide sorolom - azon véleményét, hogy Magyarország sorsa a nagyhatalmak kezében van, az ő döntésük határozza meg a magyar nép jövőjét. Igaz lett, amit akkor hallottunk, a szovjet zónában marad Magyarország annak minden megélt következményével... Az érintett gondolatokkal vettük át a negyedik polgári elvégzéséről szóló bizonyítványt és álltunk össze egy csoportkép felvételére Veszély László igazgató úr és Jászai József tanár úr - osztályfőnökünk - társaságában. Többször végignéztem a végzős diáktársaim arcát, jól ismertem egyenként is őket, tudtam ki közöttünk a leghuncutabb - örök vidám -, a csoportképen mégis mindenki az eseményhez méltóan, egységes komolysággal a számára még ismeretlen jövőbe tekint. A négy polgári iskola befejezését igazoló bizonyítvány X. oldalán a következő olvasható: A tanári testület általános ítélete: Polgári iskolai tanulmányait befejezte. Pápán, 1948. június 16-án. (Körpecsét Kossuth címerrel.) Veszély László Jászai József igazgató osztályfőnök A pápai Tanítóképző labdarúgócsapata Ugyanezen az oldalon olvasható további diákéletemet meghatározó bejegyzés: Felvettem a gimnázium ötödik osztályába, Pápa, 1948. szept. 16. Körpecsét (PÁPAI ÁLLAMI LÍCEUM ÉS TANÍTÓKÉPZŐ-INTÉZET) Kossuth címerrel. Dr. Csoknyai József igazgató A Polgári Iskola 49 végzős diákjából nagyon kis számban tanultunk tovább - nem tudom a pontos létszámot -, de azt igen, hogy a Pápai Állami Líceum és Tanítóképző Intézetbe négy diák nyert felvételt, közöttük magam is, de csak ketten maradtunk végig „képzősök”. A felvételimet formálisnak tartottam, mert a felvételi bizottságtól érdemi szaktantárgyi feladatot nem kaptam. Nem mondták, de lehet, hogy a kitűnő rendű bizonyítványom volt az imént említett szempontból meghatározó. Viszont több olyan kérdést is 723
