Lapok Pápa Történetéből, 2010
2010 / 1-2. szám - Illés Ferenc: Pápai diák voltam (1943-1952)
1-2. SZÁM LAPOK PÁPA TÖRTÉNETÉBŐL PANNICULUS SER.C. NO. 303-304. 2010. Illés Ferenc* PÁPAI DIÁK VOLTAM (1943-1952) Közel hét évtized távlatából, a nyolcvanadik életévemhez közeledve alig követhető „versenyfutással” bukkannak felszínre lelki szemeim előtt a dolgozatom címéhez igazodó pápai diákéveim előzményei és a diákévek megélt emlékei. Nem könnyű számomra az emlékek közötti válogatás, mert most minden megélt nap, hónap és év fontosnak tekinti „magát”. A pápai diákéveim előzményeihez nem kerülhető meg annak a társadalmi - családi - miliőnek a rövid bemutatása, ahonnan és amilyen élményekkel, ismeretekkel indultam a nagybetűs „ÉLET”, akkor még csak szerényen tervezett útjára. Szülőfalum Marcalgergelyi, Veszprém és Vas megye határának találkozásánál a Marcal medencében terül el. A Marcal folyó a zsákutcás kicsi falu északi természetes határa. Pápához közúton 18, vasúton 15 km. Gergelyt a XII. századi Gergely keresztnévből származik. Ebben az időben puszta lehetett, amelynek tulajdonosát Gergelynek hívták. Gyermekkoromban, de később is sokszor hallottam az idősebb rokonoktól, ismerősöktől, hogy a Gergelyi-puszta tulajdonosa Bi- csak Gergő - Bicsak Gergely - volt. Ezért Bicsak-domb a neve a falu keleti végén látható dombnak, amelyhez különböző legendák fűződnek: A Bicsak-domb közvetlen szomszédságában lévő egykori cselédházak lakói különböző időszakokban az éjszaka sötétségében magasra csapó lángnyelveket láttak. Ezek a lángnyelvek az egykor elpusztult, vagy elpusztított kastély aranykincseit jelezték... mondták az öregek. A tűzvészben elpusztult evangélikus templomnak a harangokhoz vezető feljáróját a Bicsak-dombi kastélyból származó vasajtó zárta... emlegették időről időre. Ezeket a szájhagyományként elterjedt és megőrzött legendákat forrásértékű dokumentumokkal, régészeti kutatásokkal még senki nem tudta igazolni. Később diákjaimmal magam is kutattam a legendák helyszínét, de értékes leleteket nem találtunk. A falu középkori létezését egy 1343-ban kelt oklevél bizonyítja. A népesség a XVI. században teljesen eltűnt a faluból, de a XVII. században újra benépesült, lakói evangélikusok voltak. A szülőfalum lakossága eszmélésem időszakában (1935) 450-500 fő között lehetett. Az 1960-ban megjelent Veszprém megyei Statisztikai Évkönyv szerint 1949-ben Marcalgergelyi lakosságának száma 467 fő, amely 1960-ra 681 főre emelkedett. A falu bel- és külterülete együtt 1349 kh. volt. A *Reguly Antal Múzeum és Népművészeti Alkotóház alapító igazgatója, Zirc város díszpolgára 713