Lapok Pápa Történetéből, 2010

2010 / 1-2. szám - Illés Ferenc: Pápai diák voltam (1943-1952)

1-2. SZÁM LAPOK PÁPA TÖRTÉNETÉBŐL PANNICULUS SER.C. NO. 303-304. 2010. Illés Ferenc* PÁPAI DIÁK VOLTAM (1943-1952) Közel hét évtized távlatából, a nyolcva­nadik életévemhez közeledve alig követhető „versenyfutással” bukkannak felszínre lelki szemeim előtt a dolgozatom címéhez igazo­dó pápai diákéveim előzményei és a diák­évek megélt emlékei. Nem könnyű számom­ra az emlékek közötti válogatás, mert most minden megélt nap, hónap és év fontosnak tekinti „magát”. A pápai diákéveim előzményeihez nem kerülhető meg annak a társadalmi - családi - miliőnek a rövid bemutatása, ahonnan és amilyen élményekkel, ismeretekkel indultam a nagybetűs „ÉLET”, akkor még csak szeré­nyen tervezett útjára. Szülőfalum Marcalgergelyi, Veszprém és Vas megye határának találkozásánál a Mar­cal medencében terül el. A Marcal folyó a zsákutcás kicsi falu északi természetes hatá­ra. Pápához közúton 18, vasúton 15 km. Gergelyt a XII. századi Gergely keresztnév­ből származik. Ebben az időben puszta lehe­tett, amelynek tulajdonosát Gergelynek hív­ták. Gyermekkoromban, de később is sokszor hallottam az idősebb rokonoktól, ismerősök­től, hogy a Gergelyi-puszta tulajdonosa Bi- csak Gergő - Bicsak Gergely - volt. Ezért Bicsak-domb a neve a falu keleti végén lát­ható dombnak, amelyhez különböző legendák fűződnek: A Bicsak-domb közvetlen szom­szédságában lévő egykori cselédházak lakói különböző időszakokban az éjszaka sötétsé­gében magasra csapó lángnyelveket láttak. Ezek a lángnyelvek az egykor elpusztult, vagy elpusztított kastély aranykincseit jelezték... mondták az öregek. A tűzvészben elpusztult evangélikus temp­lomnak a harangokhoz vezető feljáróját a Bicsak-dombi kastélyból származó vasajtó zárta... emlegették időről időre. Ezeket a szájhagyományként elterjedt és megőrzött legendákat forrásértékű dokumen­tumokkal, régészeti kutatásokkal még senki nem tudta igazolni. Később diákjaimmal magam is kutattam a legendák helyszínét, de értékes leleteket nem találtunk. A falu középkori létezését egy 1343-ban kelt oklevél bizonyítja. A népesség a XVI. században teljesen eltűnt a faluból, de a XVII. században újra benépesült, lakói evan­gélikusok voltak. A szülőfalum lakossága eszmélésem idő­szakában (1935) 450-500 fő között lehetett. Az 1960-ban megjelent Veszprém megyei Statisztikai Évkönyv szerint 1949-ben Mar­calgergelyi lakosságának száma 467 fő, amely 1960-ra 681 főre emelkedett. A falu bel- és külterülete együtt 1349 kh. volt. A *Reguly Antal Múzeum és Népművészeti Alkotóház alapító igazgatója, Zirc város díszpolgára 713

Next

/
Oldalképek
Tartalom