Lapok Pápa Történetéből, 2009
2009 / 2. szám - Huszár János: Petőfi Pápán
2. SZÁM PANNICULUS SER.C. NO. 268. 2009. LAPOK PÁPA TÖRTÉNETÉBŐL Huszár János Petőfi Pápán Mivel Petőfinek és a Dunántúl e híres diákvárosának kapcsolatáról az elmúlt évtizedekben gyakran ellentmondásos írások jelentek meg, érdemes számba venni a nagy költő négy pápai tartózkodásának eseményeit. Kezdjük 1841 márciusában, amikor a Sopronból Pápára vezető úton vándor tűnik fel. Marcaltőnél kel át az áradó Rábán, majd a Marcalon, s Ihász után látja kibontakozni a Kisalföld szélén fekvő jelentős település körvonalait. Az úton járó ember törékeny, fiatal obsitos, a Sopronban állomásozó Gollner-gyalogezred egyenruháját viseli. A szélső házakhoz közeledve számba veszi mindazt, amit Pápáról hallott. Tudja, hogy pezsgő életű város, ezernél is több kitűnő iparossal és kereskedővel, az Alsó- és Felsővárosban szorgos földművesekkel. Beszéltek neki híres vásárairól, s arról, hogy az utcák kövezettek, s a fő utat lámpasor szegélyezi. A vándor a Fő téren rácsodálkozik a méltóságteljes Nagytemplomra, a fallal körülvett, repkénnyel befuttatott kastélyra, a szép barokk házakra, majd a várárok partján épült házsoron túl a Fazekasok utcáját keresi. Mindenfelől mesterek cégérei villannak elébe, a távolból kékfestők vásznait lengeti a szél. A Fazekas utcán lassan lépdel végig. A nyitott kapukon keresztül látni az égetőkemencék tüzét. Áz utolsó házak egyikénél megáll, majd belép az udvarba. Érkezéséről unokatestvére, Orlay Petries Soma így számol be: „1841 -ik év március elején nedves havazó időben, midőn a búcsúzó tél végső mérgét lehelte a vidékre... írással foglalkoztam, s a kis ablakon át Petőfi arcát véltem felismerni. Meglepetésemben felugrottam, az ajtó fölnyílt és azon egész valójában ő lépett be, csakhogy a szokottnál soványabban, bakancsba fűzött kék színű nadrág, katonafrakk és lapos fehér posztó kocsmában, amilyenben az obsitos katonákat szokták elbocsátani. Egy görcsös bot s válláról lefüggő durva vászonbakó volj minden magával hozott holmija. ” A váratlan találkozás feletti öröm lassan csitul, s megindul a beszélgetés Sándor sorsáról, katonaélményeiről, majd Soma számol be a pápai diákéletről. A friss obsitost különösen érdekli az, amit unokatestvére a tanulóifjúság önképzését szolgáló közösségről elmondott. Ez az Ifjúsági Képzőtársaság, amely nemrég alakult, s a célja az, hogy rendszeresen alkotó munkára, szellemi erőfeszítésre késztesse tagjait. Mi sem természetesebb, hogy az obsitos katona pápai diák kíván lenni, s szeretne a Képzőtársaság munkájába is bekapcsolódni. Csak néhány ülésen tud megjelenni, mert első pápai tartózkodása néhány hét urán drámai gyorsasággal véget ér. Hogy mi történt Petőfivel 1841 márciusában Pápán, azt a legtömörebben Dienes András, a kiváló kutató összegzi: „A Witmann-ház diáktanya volt. Orlayn és Salkovics Károlyon, a két rokongyereken kívül ugyanebben a házban lakott még néhány jogász, Parragh, Nagy Sándor és Kis Gábor. Dicséretesen bántak az obsitossal, aki igencsak rossz bőrben volt. Kvártélyt adtak neki, valami ke693
