Lapok Pápa Történetéből, 2009
2009 / 1. szám - Zsuppán István: Napóleon katonái Pápán
el a három gyermekét otthon az ágy alá, mikor tele lett a szobájuk fosztogató katonákkal. A kis Francsicsot lábánál fogva húzta ki egyikőjük, mert észrevette kilógó lábait. De nem érte bántódás: az „izmos francia” nagy szeretettel ölelgette a kisfiút, még a játék kardját is kipróbálta. A kedves franciát aztán felváltották társai: az öreg Francsicsnak elszedték a jegygyűrűjét és letépték a nyakkendőjét. (Mert az ember lényege az utolsó ezer évben nem változott, a legújabb korban is átéltek és átélünk ilyen borzalmakat). Nézzük, hogyan írja le az Ayet elleni merényletet és a város megszállását Magyarász József plébános! A Kis téri hídnál megbújt „újpolgár czigánykatona” így szólt társaihoz, miközben lövésre emelte fegyverét: ,Az a fényes az enyém lesz ám/, mire harmadszori lövés után a fényes generálist csakugyan lováról le is ejté, hozzáadván egyszersmind: Ezt el ne fele jtsék ám!” (Abban a korban három lövést csak három puskából adhattak le egymás után. Akkor ezt hogyan képzelhetjük másképp?) A merénylő a plébános visszaemlékezése szerint is a híd alá menekült, ahol három nap bujkált. Viszont „a jószívű szomszédság élelmezé”. Majd így folytatja a történetet: „Az agyonlőtt generálist tüstént egy fekete szekérbe vetvén a Kálvária körüli téren magok a francziák el is temették. ” (A Kálváriára csak 1831-től temetkeznek. A temető helyén volt a diákok játszótere). „ Később pedig az ütközeti zajnak megszűntével, újólag felásván, papi segédlet s minden harangok zúgása mellett a szerzetes férfiak a polgári és franczia katonaság kíséretében egész egyházi díszlettel általam eltakaríttattak anélkül, hogy fáradtságomért csak szóbeli köszönettel is fizettek volna. ” Aztán jóval lejjebb a merénylet és a temetés leírását így zárja a plébános: „És itt fekszik tulajdonképpen oka annak is, hogy városunkban eltemetett francziák nevei a holtak könyvében írva nincsenek. ” Ezeket a sorokat, mint tényeket kettőszáz éven át elfogadták várostörténészeink. Még egy legendát is kitaláltak a merénylőről, miszerint a „czigányt” felakasztották a Nagytemplom előtt. Tévedésükre hamar rájöhettek volna, ha Zsoldos doktor írását leemelik a polcról és elolvassák belőle a valódi történetet. Az orvosi jelentésből kiderül, hogy a csatában nem egy főtiszt, hanem kettő halt meg. A plébános nem tudott az Ayet után két órával elesett másik főtisztről. O a második főtisztet temette el abban a tudatban, hogy a halott nem más, mint a „czigány katona” áldozata, Ayet generális. A tévedés megértéséhez folytatni kell 1809. június 12-e délutánjának leírását négy órától egész sötétedésig. Zsoldos doktor írja: a „Tzigány legény” a Verdun mellett született, két vitézi renddel ékeskedő Ayet nevezetű „ezeredes hadnagyot” vesén lőtte és „lováról leejtette.” A súlyosan sebesült főtisztet a mizeriek kórházába szállították a franciák (az irgalmasok vagy mizeriek akkor a mai kórházban és a bencés rendházban berendezett hadikórházban gyógyítottak). Ayet még egy hónapig élt, majd július 14-én meghalt. Erről sem tudott Magyarász József plébános, pedig neki kellett Ayet-t eltemetni. Vagy nem? De térjünk vissza a franciák bevonulásához, illetve az utcai harcokhoz! Városunk központját a franciák első vadászezrede vette célba, jobbra tőlük a hetes vadászok a mai tűzoltó laktanya felől közelítettek, míg balra a kettes vadászok a mai húsgyár irányából. A hetes vadászlovasok egy része az ún. Posta utcáján tört a „piacz” (Fő tér) felé, majd a másik része a mai Kisfaludy és Török Bálint.utcák irányába. (Akkor a két utcát együtt Serfőző utcának nevezték). A Korvin utca (akkor Posta utcá688
