Lapok Pápa Történetéből, 2009
2009 / 6. szám - Zsuppán István: A „ Jézus napi” földrengés Pápán 1810-ben, és annak következményei
lámhárítóktól megfosztott templom miatt, nem is szólva a város lakosságáról. Egyetlen pápai mesterember sem vállalkozott a szédítő magasságban lévő keresztek visz- szahelyezésére. Ok olyan állványzatot akartak építeni a csúcsokig, amely mindkét toronynál a harangoktól indult volna. Erre viszont az uradalomnak nem volt pénze. Közben az idő tellett, a viták meg mérgesedtek. Egyszer csak az ismeretlenség homályából előállt egy „utas kalandor”, aki nagyon jutányos áron felajánlotta szolgálatait a pápaiaknak. Miután előadta terveit, az uradalom kapva-kapott az ajánlatán. Az „utas kalandor” minden tériszony nélkül, akrobatát megszégyenítő mutatványával egy „légben függő”, s az óránál alkalmazott gerendán megerősített széken állva, a kereszteket visszahelyezte a tornyokra, sőt más javításokat is elvégzett rajtuk. (A mellékelt rajzon az én elképzelésem látható a keresztek visz- szahelyezéséről. Szerintem az órától induló állványzat illogikusnak vehető!) Aztán az „utas kalandor” felvette az ismeretlen pénzösszeget az uradalomtól és nyomtalanul eltűnt városunkból. (Talán otthagyta névjegyét az egyik gerendán? Ki tudja, egyszer még valaki rátalál). Ezzel az „utas kalandorral” az uradalom és a város jól járt, a kútfúróval viszont nem. A reformkor valamelyik évében egy vándor kútfúró elkezdett munkáját és kézi hajtású gépét hátrahagyva, a várostól kapott ötezer forintjával egy éjszaka megszökött. A városi magisztrátusnak volt annyi humora, hogy egy kőtáblát tett a megkezdett lyuk fölé, ezzel a felirattal: „Itt van a város 5000 forintja elásva, akinek kedve van, ásson utána.” De a megpróbáltatásoknak nem lett vége. A Nagytemplom teteje egyre sűrűbben beázott egy-egy nagyobb eső után: veszélyben voltak a Maulbertsch-freskók. A tető felújítása elkerülhetetlenné vált. Az elhatározást tett követte, amelynek a végső lökést egy megdöbbentő történés adta. Történt, hogy 1845 nyarán az eső szüntelenül zuhogott: a földeken álló vizek a terményeket és a szénát elrothasztották. A Nagytemplom freskói meg egyre nagyobb részeken beáztak. Július 25-én még tetézte a bajt egy villámcsapás is. A délelőtt folyamán hirtelen besötétedett és kitört a vihar: szakadt az eső, cikáztak a villámok. Az egyik villám a tornyokat kikerülve, bevágott az egyik nyugati ablakon és eltalálta a Szent Anna mellékoltár felső keretét, majd azt szétszórva, elhagyta a templomot. A templomban tartózkodó két egyházfi ájultan rogyott össze a kövezeten. Ezt a történetet is Plosszer Ferenc írta le, de ő a Nepomuki Szent János mellékoltárát jelölte meg a villám célpontjául. Pedig a mai nap is jól látni az előtte lévő Szent Anna oltár keretén a pusztítás nyomait. A tetőt még ez évben alacsonyabbra vették és újrafedték Esterházy Miklós költségén. A Nagytemplomon még többször végeztek nagyobb mérvű felújításokat: 1905- ben, 1934-ben és 1978-ban. Sajnos a felújítások a templomot egy-egy sajátos karakterétől szabadították meg: a tornyok aranyozásától, az óralapok festésétől, a keresztek aranyozott sugaraitól, és az óramutatók 711
