Lapok Pápa Történetéből, 2009
2009 / 5. szám - Gáti Samuné: A pápai Gépíró és Gyorsíró Iskola története
A fenti négy tanerővel az iskola egy évtizednél hosszabb ideig működött. Az ötvenes évekre a szépírás tanítása és a külön nevelői állás megszűnt, ellenben a tantestület három új tanerővel bővült. Gáti Sa- muné, mint az iskola diákja sajátította el a két szaktárgyat, dr. Somogyi László pedig a Pápai Református Kollégiumban Szűcs Dezső növendékeként részesült gyorsírási ismeretekben. Ok ketten Budapesten a Gépírókat és Gyorsírókat Vizsgáztató Országos Bizottság előtt tették le szakvizsgájukat, aminek folytán tanítói képesítésben részesültek, és gépírás- és gyorsírástanítói oklevelet kaptak. Csabai Valéria szintén e gyorsíróiskolában tanult, és egy év tanulási idő után gyorsírásból a beszédírás 200 szótagos fokán, gépírásból pedig ugyancsak a felső fokon ért el eredményt. Ezután a dr. Molnár Béla által vezetett gyorsíró- és gépírótanárokat képző főiskolára került - sajnos ez az iskola csak egy garnitúrát bocsátott ki ahol tanári diplomát szerzett, s így került új szaktanárként a pápai gépíróiskolába. Az iskola oktatói tevékenysége Az iskolában eleinte az oktatás egyéves és tanfolyam jellegű volt: a tanév végi vizsga központilag kiküldött elnök jelenlétében folyt, és a sikeres eredményt szaktudást igazoló oklevél nyugtázta. A tanítás kezdetben 3 tanulócsoportban zajlott: egy délelőtti, egy délutáni és egy esti csoportban. Az egyes osztályok létszáma 20-22 fő volt. A tanulógárdát túlnyomórészt lányok alkották, csak elvétve került némely osztályba 1-2 fiútanuló. Ahogy az egyes tantárgyi felszerelések bővültek, s ezzel párhuzamosan a szaktárgyakat tanító tanárok száma is növekedett, az iskola meg tudta magának teremteni azt a lehetőséget, hogy a tanulócsoportok számát 4-re emeljék, azaz még egy délelőtti tanulócsoportot indíthattak. Annak ellenére, hogy az írógépek csekély száma miatt a csoportbontás elkerülhetetlen volt, s ennek következtében a nevelők is túl voltak terhelve, mégis nagyon szép versenyeredmények születtek. Egyéves tanulási idő után az iskola tanulóinak tetemes része gyorsírásból nemcsak az előírt 120-as sebességi fokon, hanem a magasabb, 150 szótagoson is szép eredménnyel vizsgázott. A másik szaktárgy területén ugyanez volt a helyzet. Ebben az időszakban az iskolában a gyorsírást, gépírást és a magyar helyesírást tanították. Az iskola átszervezései 1952. január 19-én az addig magánkézben levő iskolát államosították. Mindeddig az iskola helyileg Pápa, Jókai Mór utca 28. szám alatt működött, az államosítás után a pápai Petőfi Sándor Gimnázium egyik első emeleti épületszárnyában kapott helyet. Ettől az időtől kezdve új a neve: Állami Gépíró, Gyorsíró és Irodakezelői Szakiskola. Az egyéves tanulási időszakot két esztendőre emelték, a tanfolyam jelleg azonban továbbra is megmaradt. A délelőtti osztályok közül az elsősök hétfő-szerda- pénteki napokon, a második osztályos tanulók pedig kedden, csütörtökön és szombaton nyertek oktatást. A délutáni és esti osztály tanulói a hét öt napján jártak iskolába. A tanulókat életkoruk és munkahelyi elfoglaltságuk szerint így csoportosították: I. Rendeskorúak csoportja (17 éven aluli tanulóké), II. Felnőttek osztálya (17 éven felülieké), III. Dolgozók tanulócsoportja (Ez munkahelyhez kötöttséget igényelt.) Szélesebb körű ismeretek nyújtása céljából tantárgyainak száma bővült az irodai ismeretek, gazdasági ismeretek és a politikai ismeretek tárgyakkal. Erre az időszakra természetesen tanárainak száma is nőtt átmenetileg - külső óraadók alkalmazásával - a következő, 1954-es újabb átszervezésig. 1954-ben az iskola Pápai Gépíró és Gyorsíró Iskola nevet viselte. Tantárgyai a gépírás, gyorsírás és a magyar helyesírás 706
