Lapok Pápa Történetéből, 2009
2009 / 2. szám - Huszár János: Petőfi Pápán
Rögtönöz és rendez, bohó darabot Tragédiájáról az öt jómadámak, Kik nem leczkére, de színházba járnak. ” Petőfi pápai diákéletének legszebb mozzanata az 1941-es tanév végén a Képzőtársaság örömünnepe, a kollégiumi diákság év végi nagy ünnepélye volt. Az elsőt 1841-ben rendezték, ennek sikerét azonban magasan felülmúlta a második, amelyre 1842 nyárhó 30-án került sor: „A tanév végén Önképző körünk másodévi örömünnepét ülte, mely Petőfinek valódi diadalünnepe lett. E társaság évenként több nemű irodalmi pályázatra jutalmakat szokott kitűzni, és a nyertes mű szerzője ez ünnepélyen hirdettetett ki, s melyen egyszersmind a tagok felolvasásokkal és szavalásokkal szórakoztatták a közönséget. Ez évben a balladára kitűzött két arany jutalmat ... a bírálók egyhangúan Petőfi Szín és való című balladájának ítélték, melyet az ünnepélyen Kozma szavalt el. Ezen kívül az egyetlen dicséretre méltatott második ballada a „Lehel” című szintén az övének bizonyult, s még két lírai műve is dicséretben részesült. Szalkay Gaál satyrája: Az ólmosbotok elszavalásával pedig viharos tapsot aratott... Petőfi ezt lobogós ingben, pitykás nadrágban, fütyköst forgatva kezében adá elő oly hatással, hogy a jelenvolt gróf Esterházy Pál elragadtatásában Petőfinek a nyert két arany jutalomhoz még egy aranyat melléklet. ” Egészen természetes, hogy a következő tanév kezdetére, október végére ismét megjelenik Petőfi Pápán. Mint az előző években, most is először kenyérkereset után kell néznie, csak utána gondolhat arra, hogy újra a Kollégium diákja legyen. Erről a sajnálatos kudarcról Orlay Petries Soma számol be: „Mikor én november első napjaiban Pápára visszakerültem, barátaim már jobbára együtt voltak ... Petőfi hiányzott közülük. A többiektől értesültem, hogy ő is megjelent volt, s Doma- novszky barátjához szállt, és Horváth István ügyvéd biztatására, hogy őt ismét írnokául fogadja, maradni is szándékozott, de Horváth pár nap múlva egy rokonát, Sáry Dienes jogászt vállalta helyébe, s így Petőfi minden fönntartási reménytől megfosztva november 2-án Pápáról eltávozott... ” Az eddigi kutatások eredménye azt bizonyítja, hogy utoljára 1843-ban jelent meg Pápán. Április van ekkor, s még egy teljes évet kell várnia, hogy a Debrecenben eltöltött kemény tél után a hírnév szárnyaira emelje. Dienes András, az irodalomtudós így értékeli az utolsó pápai látogatást: „Pápa mindig visszahúzza: 1843 áprilisában negyedszer is itt van. Pesten keresztül gyalogolt ide Kecskemétről. Most már nem is akar Pápán diák lenni, csak útba ejti a várost, nem tudja elkerülni. Nem nagyon akar alkalmatlankodni a régi barátoknál sem, meghúzódik egy diákszálláson, a padlón hál, Orlay „kis sárga bundája" a derékalja, Domanovszky ad neki párnát. Mindenki sajnálkozva nézi: ebből az emberből nem lesz semmi, kár érte. Ha látná ezt a lemondást, dühbe jönne, nem érzi, hogy mélyponton van: padlófekhelye mellett gyertyát gyújt, és mondják, hajnalig olvas. Kipiheni magát, megropogtatja tagjait, kapja a fütyköst, nekivág a világnak, május 12-én már Pozsonyban van. Fekete Gábor színtársulatánál jelentkezik: szerencséd van, hazám, Fekete elutasítja. Nem lesz színész; Petőfi lesz! Meggyalogolt érte, testvérek között is ötezer kilométert. ” Ez az utolsó alkalom, hogy a városban megfordul a költő. A következő években már csak a róla szóló hírek jutnak el Pápára, ahol azóta is tisztelettel adóznak a garabonciás külsejű, de legendás hírű, egy egész nemzet által tisztelt diák emlékének.- Hogyan áll a Petőfi-kultusz napjainkban Pápán? - kérdezhetik joggal az irodalom és a költészet barátai. A kialakult Petőfi-legendák, a két emlékház, az Okollégium, a róla elnevezett intézmények, a két szobor, a tanítási órákon folyó irodalmi nevelés hatása alatt most is éppen olyan színes és gazdag Petőfi-képet visznek magukkal a fiatalok, amelyekről Kozma Andor vallott számos évtizeddel ezelőtt: „... itt Pápán nekem a múlt és jelen, a holtak és az élők, az emlegetettek és az emlékezők, a föld, az ég, a természet, az iskola, a falak - még a kövek is Petőfiről beszélnek... Én is vittem magammal gyermeki szívemben Petőfit. Mert mint kisdiák én is itt kaptam meg első benyomásként az ő óriási költő egyéniségének azt a képét, mely azóta nőtt bennem és velem; elevenebb lett új színekkel, teljesebb új vonásokkal, de alapstruktúrájában mégis a hű pápai kép maradt. .. ” KIADJA A PÁPAI JÓKAI MÓR VÁROSI KÖNYVTÁR Felelős kiadó: dr. Hermann István igazgató Tipográfia: Máticsné P. Enikő Pápa, 2009. HU ISSN 1216-5581 HU ISSN 1216-2027 696
