Lapok Pápa Történetéből, 2009
2009 / 1. szám - Zsuppán István: Napóleon katonái Pápán
lyabb összecsapást vállalni a franciákkal, annyira nem bízott önmagában és katonáiban. 1809. június 10-én és 11-én mégis elszánta magát egy komolyabb ütközetre a karakói Marcal-hídnál. Két nap tartott az ádáz küzdelem a két sereg között. A második nap délutánján a főherceg kiadta a visszavonulási parancsot a jelentős veszteségeket szenvedett Belső- Ausztriai Hadseregnek és a melléje osztott Andrássy-dandámak. A közel negyvenezres osztrák-magyar hadsereg az esti órákban ért Pápára, magával hozva sebesültjeit, akiket a bencések rendházában helyeztek el. (A bencés gimnázium földszinti termeiben búzát, lisztet és zabot tároltak, míg az emeleten katonapékek laktak). János főherceg és vezérkara a kastélyban töltötte az éjszakát a közben megérkezett József főherceggel együtt. A tiszteket a plébánián szállásolták el. Az osztrák-magyar lovasság és gyalogság éberen őrködött: a lovasság Borsosgyőrnél várta a franciák felbukkanását, a nemesi felkelők pedig a Kis téri kapunál várakoztak. A többi gyalogos és lovas a város utcáin és a „piactéren” (Fő téren) lobogó tüzek körül pihent, és főzéssel töltötték az idejüket. (Akkoriban az volt a szokás, hogy az alegységek kisebb-nagyobb csoportokban tábortüzek köré gyűltek, főzéssel, beszélgetéssel és alvással töltötték az idejüket, parancsra várva minden percben. Ha zord idő volt, akkor a legközelebbi házakba húzódtak vagy tetőt eszká- báltak a fejük fölé. Sátrat nem minden seregben rendszeresítettek, például a franciáknál nem). Az egész város úgy nézhetett ki, mint egy zsúfolt tábor, negyvenezer katonával, harmincezer lóval és a tízezres lakossággal. Másnap - hétfőn - délelőtt Borsosgyőr környékén folytatódtak az összecsapások a két harcoló fél alakulatai között: lovasvadászok ellen harcoltak dragonyosaink és huszárjaink. A mai TESCO áruház körzetében zajlott le a legvéresebb ütközet, amelynek az újabb visszavonulási parancs vetett véget. Déli egy órakor Ettingshausen tábornok és vezérkara, valamint a plébános a Nagytemplom nyugati tornyából figyelték az előbb említett ütközetet. Látták, amint a Kúp és Marcaltő közötti 35 km- es sávban nagy tömegben közelednek a város felé a franciák. (Színes, filmre kívánkozó jelenet lehetett a csapatok tarka- barkasága: a gyalogság kék-fehér zsakettben, fekete kucsmában, a lovasság és a tüzérség még ennél is színesebb ruhában menetelt). A tábornoki kar a toronyból távozva, kiadta parancsát: retirálni Gyarmatra! A várost már csak kilencszáz Alvinczy inszurgens védelmezte előretolt állásaiban a Kis téri kapunál. Estére déli irányból is feltűntek az újabb francia dandárok, bekerítéssel fenyegetve a visszavonulókat. Mire ők ideértek, a város kapitulált. Utcai harcok a délutáni órákban - Ayet halála Ayet halálát mindhárom visszaemlékező másként írja le. Ayet rangja Magyarász Józsefnél és Francsics Károlynál generális, míg az orvos Zsoldos Jánosnál „ezeres”, azaz ezredes rangúnak nevezi. A merénylet színhelye is eltérő hármójuknál: Magyarász Józsefnél a „Borsóház előtti térség”, Francsics Károlynál a Kis téri „Cinca-híd”, míg Zsoldos doktornál „a jámbor Kufár háza előtti tér.” Viszont a helyszínek közötti azonosság a város nyugati része, a Kis tér körüli tá- gabb térség. Ayet gyilkosát a plébános „igénytelen kinézetű czigánykatonának”, Francsics „egy baka, születése czigánykatonának”, míg Zsoldos doktor „tzigány legénynek” nevezi. Francsics Károly úgy írta le a 686
