Lapok Pápa Történetéből, 2007
2007 / 5. szám - Salamon Nándor: Cziráki Lajos
Ha már szóba hoztam a Jókai füzetek 51. számú kiadványát, szeretnék utalni arra, hogy a kiválasztott részletek, utalások jól jellemzik a művészember Pápához való érzelmi viszonyát. Megnyilatkozásaiban sokáig az elesettség, a kilátástalan- ság, a vélt vagy valós közöny színei domináltak. Hajdan másolatban rám bízott önéletrajzi feljegyzéseiben így emlékezett a Batthyány utcai kis házra: „...bensőséges szomorúság és szegénység töltötte be ezt a lakást, amelynek gerendás szobája sokszor volt témája munkáimnak. Hiteles emlékét rajzaim sokasága őrzi”. A „napló” azonban jól szemlélteti az öregedő férfi múltértékelésének módosulását. Ha tehette, igyekezett, akár rövid időre is elutazni Pápára. Hívta a mama sírja, a kis ház, a vízimalmok, a lovas kocsi, a hazatérő csorda, a kitömött szertári páva emléke. Szakított időt arra, hogy megtekintse hátra hagyott müveit a Szent Anna és öreg templomban. Örült a találkozásoknak, a Pápáról hírt hozóknak. Almaiban gyakran tértek vissza helyszínek, emberek, az anya és testvér árnyalakja. S végtelen boldogságot érzett, amikor előbb feleségével, majd kislányával nézelődhetett a Tapolcát vesztett városban. A sorok közül azután kiolvasható a beismerés is, amit az életmű bizonyít: a Pápán megélt évtizedek kitörülhetetlenül nyomot hagytak festészetében. Elegendő csupán utánajárni a motívumainak. Erre soha jobb alkalom nem kínálkozik, mint a mai kettős kiállítás, amely ritka lehetőség: két helyen, de egy időben láthatjuk újra festményeit és talán először, egyébként ritkábban bemutatott, jobbára mappákban rejtőző grafikáinak kis gyűjteményét. Cziráki Lajos művészetét egyébként aligha kell különösebben bemutatni, méltatni, pályafutását adatolni Pápán. Nemcsak mély hitből táplálkozó szakrális művei őrzik munkálkodásának nyomait. Számos műve található családok otthonaiban. Egyébként pedig, mindig elfogadta az invitálást, ha színvonalas közös kiállításra hívták. Vállalta sorsközösséget egykori kollégáival, művésszé érett tanítványaival. A mindenkori látogatók örömmel fedezték fel képein az ismert motívumokat. Több alkalommal egyéni kiállításra is elhozta munkáit. Életében utoljára — 2000-ben - éppen e falak között Borbély Lajos rendezte, nyitotta meg - ma már tudjuk! - kedvessé szépült városától, tisztelőitől, barátaitól elbúcsúzó reprezentatív tárlatát. Három évvel később már érte csendült a győri Szentlélek templom harangja, ahol hamvai is végső nyugalmat találtak. Lezárult a pálya, teljessé, megváltoztathatatlanul végleges értékké nemesült az életmű. Cziráki Lajos képei múzeumok, ma- gángyüjtők és a családja féltett kincsévé váltak. „Méltatlan körülmények között csodálatosat alkotott, megérdemelte volna a Kossuth-díjat” - nyilatkozta a furdaló lelkiismeretet nyugtató győri grafikus kollégája. Nem kaphatta meg! Többszöri fölterjesztés ellenére a Munkácsy-díjat is csak méltánytalanul későn. Az aranyérem, tiszti kereszt már csak enyhe gyógyír volt a megalázónak érzett mellőzésekre. Pedig nem kevesen éreztük, tudtuk, hogy a 20. század stílus kavalkádjában hasonlíthatatlanul egységes, sajátos hangvételű festészet az övé. Igazából halála döbbentett rá művészetének valóságos értékére. Az utolsó, Vele készült riportban olvasható: „Mert lehet, hogy én már nem leszek, de a képeim igen, s már akkor nyertem, ha néhány ember megáll előttük”. Hogy mennyi a „néhány”, aligha mérhető, reméljük növekvő számot jelent. Az tény: Győrben az elmúlt években - özvegye, Erika asszony tevékeny közreműködésével - valóságos Cziráki reneszánsz vagy inkább kultusz bontakozott ki. Még életében nevét vette fel a Városi Művészeti Múzeum egyik kiállítóterme. Gazdag hagyatékából, köz- és magángyűjteményekből sorra rendeztek tematikus tárlatokat. Rajzait, akvarellje- it, vázlatfüzete lapjait, a múzeum anyagát és magángyűjteményekben őrzött műveit mutatták be egy-egy alkalommal. 2004-ben megjelent Almási Tibor részletes monográfiája is. Talán egyszer - míg nem késő! - akad vállalkozó intézmény arra is, hogy képeinek egy termet biztosít állandó kiállítás céljából. Lehetne az akár Pápa is? - Érdemes lenne megfontolni. Egyelőre azonban örüljünk a most nyíló kiállításoknak, a nagyon kifejező mű - „A vágyak szála elszakadt” a Jókai Mór Városi Könyvtár gondozta kis kötetnek. Hajtsuk meg fejünket a 90 éve született festőművész emléke és művészete előtt. S töltsön el elégedettséggel az a tudat, hogy még együtt emlékezhetünk mindahányan, akik személyesen ismerhettük Cziráki Lajost. A nagyszerű festőművészt, aki városunkból szegődött vágyai nyomába. A szomszéd nagyvárosban bontakozott ki művészete és most - képletesen - visszatér néhány hétre körünkbe. Fogadjuk szeretettel. KIADJA A PÁPAI JÓKAI MÓR VÁROSI KÖNYVTÁR Felelős kiadó: dr. Hermann István igazgató Tipográfia: Máticsné P. Enikő 648 Pápa, 2007. HU ISSN 1216-2027
