Lapok Pápa Történetéből, 2007
2007 / 3. szám - Elnöki megnyító beszéd
És itt az összes magyar katolikusokhoz szólok: Hát ma, amidőn annyi ellenség környékez; ma, amidőn bármerre nézünk ebben az országban, benn és a határszéleken mindenütt csak ellenségeink mozgolódását látjuk; ma, amikor, ha elég könnyelműek lettünk volna bármikor megfeledkezni arról, hogy mi magyarok milyen kevesek vagyunk és milyen sok ellenségtől vagyunk körülvéve; ma, mondom, amidőn minden napihír, minden napi jelenség, mindaz, ami körülöttük lefolyik, csak újabb meg újabb bizonyíték, csak újabb mementó erre a kemény igazságra: Ma szabad-e nekünk, maroknyi magyaroknak szükség nélkül, elháríthatatlan ok nélkül, tisztán agresszív kezdeményezés alapján felvenni a felekezeti harcot egymás között, felemészteni legjobb erőinket egy olyan küzdelemben, amely bárhogy dőljön is el, a magyar nemzeti ügynek csak gyengítésére, csak kárára szolgál? És nemcsak a magyar katolikusokhoz, de minden katolikushoz intézem azt a kérdést: Hát ma, a huszadik században, az ateizmus, az istentagadás, a materializmus, a szociáldemokrácia veszélyeinek mindjobban tornyosuló hullámai között akkor végzünk-e krisztusi munkát, és akkor végez-e a katolikus egyház krisztusi munkát, ha a maga erejét a többi keresztény felekezetek ellen fordítja? Akkor végez-e krisztusi munkát és akkor szolgálja-e saját érdekét is helyesen, ha a többi felekezetek gyengítése és elidegenítése által meggyengíti az összes keresz- tyénség erejét. Meggyengíti azt az ősi erőt, amelyet a mi Istenünk szolgálatában mi is a mi közös ellenségeink, a materializmus vagy az ateizmus ellen igyekeznénk kifejteni? Olyan oldalról jön ez a komoly, aggodalomteljes kérés és figyelmeztetés, olyan férfiú részéről, aki egész életében igaz tisztelettel viseltetett a római katolikus egyház fényes múltja és nagy kulturális missziója iránt. Én azt hiszem, ebben a teremben és a mi protestáns egyházunk irányadó vezetői között általában senki sincs, aki ne ismerné el azt, hogy a magyar katolicizmusra szükség van ebben az országban, hogy a magyar katolicizmusra itt nagy, áldásos, nemes hivatás vár, amely hivatás teljesítésében bizonyos bajtársi, bizonyos testvéri érzülettel állunk szívesen segítségre. Ne tegyék ezt ránk nézve lehetetlenné; ne kényszerítsenek bennünket bele egy olyan küzdelembe, ahol azután - ezt komoly aggodalommal és vérző szívvel mondom - nagyon félő, hogy a szélsőségek szenvedélyei fognak mindent magukkal ragadni, ahol azután, két malomkő közé kerülnek, szétmorzsoltatnak azok, akik a vallás- szabadság, a felekezetek közötti viszonosság, a kölcsönös türelem szent ügyének szolgálata mellett azért meg akarnának maradni a katolikus egyház jogosult érdekeinek védelmében is. Minek köszönheti a római katolikus egyház azt a fényes szerepet, amelyet máig betölt Magyarországon? Minek köszönheti azt, hogy Magyarországon a magyar liberalizmus nagy zöme ma is még nem egyházellenes? Annak a mérsékletnek, annak a türelemnek, amellyel igyekezett a maga álláspontjának merevségét a haladó kor igényeivel és a magyar nemzeti élet érdekeivel kiegyeztetni. Ne térjenek el ettől az áldásos tradíciótól és térjenek vissza hozzá, amennyiben eltértek volna tőle. Én azt hiszem, nemcsak a magyar nemzet, de elsősorban a római katolikus egyház érdeke kívánja tőlünk ezt. Ez volna az a hivatás, Főtiszteletű Egyházkerületi Közgyűlés, amely a magyar kormányra és a magyar katolicizmusra vár. Adja Isten, hogy a magyar kormány is kellő nyomatékkai tudja hallatni szavát ebben a kérdésben és adja Isten, hogy legyenek ismét Lonovicsaink, akik egyházunk szolgálatát ebből a nemesebb, magasabb, tisztultabb szempontból fogják fel. Én meg vagyok győződve, hogy az ő szavuk nem találna Rómában süket fülekre. Én meg vagyok róla győződve, hogy azt, amit a protestáns Németország Rómában elérhetett, azt a magyar katolicizmus irányadó tényezői is meg tudnák szerezni a magyar nemzet számára. Ez az ő hivatásuk; a siker az ő kezükben van. Részünkről csak legjobb kívánságaink kísérhetik őket e törekvésben. Mi ennek a kísérletnek, ha megtétetik, csak jóakaró, de tétlen szemlélői lehetünk és bármint alakuljanak a viszonyok, bármit hozzon ránk a jövő, akár elkerüljük ezt a küzdelmet, akár 625
