Lapok Pápa Történetéből, 2007
2007 / 3. szám - Elnöki megnyító beszéd
gyár társadalom erejére is. Ezt az erőt nem szabad eltaszítanunk magunktól és nem szabad megengednünk, hogy félreértéseknek ügyesen felszítása által ezt az erőt elidegenít- sék mitőlünk. Bárminő provokációknak is nem szabad bennünket arra indítaniuk, hogy mi is oly térre lépjünk, ahol legalábbis abban a színben tűnhetnénk fel a mi eljárásunk, mintha bennünket is a felekezeti türelmetlenség, a felekezeti elfogultság vezetne. Azt a napnál világosabb tényt, hogy a magyar protestantizmus ügye benső, elválaszthatatlan szolidaritásban van a magyar nemzet és a magyar szabadság ügyével, ezt a tényt se elhomályosítanunk, sem mások által elhomá- lyosíttatni engednünk nem szabad. Ez az állapot kell, hogy vezessen bennünket mindazon küzdelmekben, amelyeket egy vagy más, ránk nézve sérelmes jelenség vagy intézkedés reánk kényszeríthet; ezeket a szempontokat kell szem előtt tartanunk akkor is, ha állást akarunk foglalni azzal a pápai dekrétummal szemben, amely az utóbbi idők jelenségei között méltán a legnagyobb mértékben kavarta fel a magyar társadalom fele- kezetközi békéjét; mert hiszen az összes eddigi jelenségek között nem volt egy sem, amely ilyen kényes téren mozgott volna, amely ennyire elevenében sebezte volna meg a magyar társadalom nem katolikus rétegeinek lelki békéjét és amely ennyire magán viselte volna az agresszivitás jellegét. Az mondatik, hogy hiszen ennek a „Ne temere” dekrétumnak semmiféle jogi hatálya nincs, mivel a házassági jog ma már teljesen elvesztette egyházi vonatkozásait, polgári törvény alapján van rendezve, függetlenül az egyházak magatartásától; és mondatik az is, hogy utóvégre a római katolikus egyház és hívek belső ügye, hogy ők hogyan gondolkoznak egy vagy más házasság felől és ebbe másnak beavatkozni joga nincs. Hát, Főtiszteletű Egyházkerületi Közgyűlés, az kétségtelenül igaz, hogy jogi hatálya e dekrétumnak nincs. Az én igénytelen nézetem szerint sem volna tehát helyes ezt mint jogsérelmet, mint olyan valamit feltüntetni, ami a házassági jogba akar kötelezőleg beavatkozni s ott a jogegyenlőség sérelmét alkotja. Hanem azután kérdem: közönyös lehet-e akár a magyar államra, akár a magyar társadalomra, akár Magyarország többi vallásfelekezeteinek híveire nézve, hogy éppen ezen a ponton, éppen a házasélet megítélése kérdésében egyszerre megváltoztatja a római katolikus egyház a maga eddigi hivatalos álláspontját és olyan tanokat kezd hirdetni, amelyeknek elterjedése Magyarországon csakugyan egyértelmű volna sok ezer család békességének feldúlásával és a protestáns és katolikus magyar társadalom közötti összhang, egyetértés és testvéries jó viszony alapos felforgatásával. A mi magyar társadalmunk, majdnem azt mondhatnám, a vegyes házasságokra van felépítve. Alig van család, amelyiknek rokoni kötelékeihez más valláshoz tartozó egyének is házasság útján ne csatoltattak volna. Alig van család, amelyiknek belső békéje ne nyugodnék azon, hogy a római katolikus egyház legalább egy olyan modus vivendit találjon, amelynél fogva belenyugszik a vegyes házasságok intézményébe és nem köti a vegyes házasságokat olyan feltételekhez, amelyeknek megtartása megalázó volna a nem katolikus félre, meg nem tartása pedig a katolikus fél lelki nyugalmát háborítja meg, őt állítja azon rettentő dilemma elé, hogy ágyasnak tekinti őt a saját egyháza, hogy meg van bélyegezve, hogy pellengérre van állítva saját hitsorsosai előtt. Ez a tény áll a maga meztelenségében előttünk és én, mondhatom, nem képzelek, nem képzelhetek a- felekezetközi békére, a magyar társadalom összhangjára és egyetértésére nézve ennél mélyebbre ható nagyobb veszedelmet. És e veszedelem ok és szükség nélkül idéztetett fel. Hiszen tudjuk nagyon jól az előzményeket. Idestova 160-170 esztendeje annak, hogy a XVIII. század közepén, megkezdte a római katolikus egyház a tridenti egyházjoggal szemben a kivételek hivatalos elismerését és statuálását. Ezek a kivételek mind több és több állam területére terjesztettek ki és évtizedekig tartó ádáz küzdelem után, amelyet elsősorban magyar katolikus férfiak vívtak meg a felvilágosodott álláspont mellett, nemes lelkű magyar főpapok közre- munkálása és segédkezése mellett, 1841-ben 623
