Lapok Pápa Történetéből, 2007
2007 / 2. szám - Horváth László:Felsővárosi emlékek Életem és kortörténet az 1940-es, ’50-es évekből
erővel, másrészt pedig a külterületeken sok helyen nem állt rendelkezésre az áramvételi lehetőség sem. Ezért 1941-ben vásároltak egy 35-ös mintájű kormos Hoffer traktort, ami mindkét problémára megoldást jelentett. Ezen kívül a traktorhoz a talajműveléshez szükséges eszközöket is megvásárolták, s így a gazdák 1941-től már ezt is igénybe vehették. A gépeket és a tartozékaikat a Felsőhosszú utca bal oldalán, a Szarvas utca bejárata utáni 3. telken álló gépházban tárolták. Itt néhány más kisgép is volt, melyet szintén lehetett bérelni, pl. kukoricamorzso- lót, magtisztítót. A csépléshez idénymunkásokat szerződtettek, akik ún. bandában dolgoztak, s bérüket természetben kapták meg. A csépléskor a termésből kivették az ún. géprészt, ami az üzemeltetőt illette, továbbá a munkások részét is, ami elékezetem szerint 5 kg volt mázsánként. Ezt a gépházba szállították és vasárnap, a munkaszüneti napon, meghatározott mértékben kiosztották a munkások között. A géprészből beszedett gabonát korábban szabadon értékesítették, de a Rákosi rezsim alatt ezt is hatósági áron kellett felajánlani az államnak. A géprészt nem egyenlően fizették a cséplést igénybe vevők. A gépet tulajdonrészesként igénybe vevők kevesebbet, az idegenek többet fizettek - természetesen terményben. Ez utóbbi emlékezetem szerint 3 kg volt mázsánként. Az erőgépet, a cséplőgépet és a többi tartozékot a gépész kezelte, s tartotta karban. Az 1941-es évektől a társulás megszűntetéséig Meizer Ferenc volt a gépész, aki nagy hozzáértéssel, lelkiismeretesen és jó szervezőkészséggel látta el feladatát. A társulást öttagú vezetőség irányította az elnök vezetésével. A megszűntetés előtti vezetőség tagjai voltak Gőcze József, Molnár János, Unger József, Varga Ferenc és Horváth László. Évente 1-2 közgyűlést és néhány vezetőségi ülést tartottak. Ezek helyszíne a Felsővárosi Olvasókör Csáky utcai helyisége volt. A felsővárosi Táncsics Tsz 1958-as megalakulásával a társulást jogutód nélkül megszüntették. Ingó vagyonát - a gépeket a Mezőlaki Gépállomásnak, ingatlanját, a Táncsics Mihály utcai gépházat a Magyar Államnak - természetesen kártalanítás nélkül kellett átadni. A Pápai Hírlap 1888. X. 21-i számában jelent meg egy felhívás Alakítsunk olvasóköröket címmel. Az Alsóvárosi Olvasókör 1888. XII. 30-án alakult meg. A felsővárosi ezt követően alakulhatott meg, valószínűleg 1889- ben, de erre vonatkozó pontos adattal nem találkoztam. Tény viszont, hogy az 1890- es évek vége felé már önálló székházzal rendelkezett a Felsőhosszú utca és Malom utca sarkán lévő telken, ahol két épület is áll. Ebből a Felsőhosszú utca felőli alápincézett épületben volt a kocsma, a mellette lévő Malom utcaiban pedig a könyvtár, az olvasóterem és a társalgó. A korai években itt történtekről keveset hallottam, de feltehetően elsősorban a téli időszakban és ünnepnapokon volt mozgalmas élet. A parasztság körében ugyanis csak ekkor nyílt alkalom egy kis kikapcsolódásra. Kivéve a kocsmát, ahol azért esténként iszogattak, kártyázgattak a módosabbak. 1919-ben, a Tanácsköztársaság idején, amikor éppen kijárási- és szesztilalom volt esténként, egy alkalommal a lovas járőr - mivel az ivóban égett a villany - fegyverével belőtt az ablakon és az ott tartózkodó Stefanies nevű gazdát halálosan megsebesítette. Az 1920-as évekből nincs információm, de az 1930-as években már élén kulturális élet folyt a Körben. A könyvtár használata mellett különféle kisebb rendezvények, előadások színhelye volt a Kör. Ekkor került Pápára és 619
