Lapok Pápa Történetéből, 2006
2006 / 2. szám - Dreisziger Gyula: Cukrásztörténelem dióhéjban... és 48 éve történet... (Pápa, 1956)
Károly mézeskalácsos és gyertyaöntőtől vette át. Tehát előzőleg ez is bábos üzlet volt. (Tuczai Nagy Károly lányát vette feleségül.) A műhelyben egy segéd volt, Mislivecz Li- pót, és mellette dolgozott az újonnan szabadult elődöm, Schulhof Géza. Ő 1937 őszén Pestre került a Zserbóhoz (Gerbeaud). Azután én következtem három évig, mint inas és utána még egy évig, mint segéd. Utódom lett Németh Lajos barátom. Majd őt követte Visváder László. A későbbiekben úgy tudom, ipari tanulót nem tartott. Akkoriban volt két utcai fagylaltárusa, kik a város különböző pontjain pl. iskolák előtt, mikor kijöttek a tanulók, kórház előtt, piaci napokon, nagy vásárokon, délután a Tókertben, vasárnap délután a sportpálya körül árusítottak fagylaltot. Az árusok voltak: Sághi József és Pereznyák Ferenc. A Nagy cukrásznál Pot- harszki István árusított fagylaltot. Katulának nem volt fagylaltárusa. A Katula cukrászda is jól ismert és jó nevű volt. Egy segéd dolgozott nála akkoriban Horák László személyében és egy tanulója volt, Németh József. A cukrászat mellett sok munkát adott Katula úrnak a gyertyaöntés és a szép bábos sütemények készítése is. A szép mézeskalácsos sütemények készítése, a tükrös szívek, a lovaskatonák és a pólyásbabák stb. 1941 tavaszán én is Pestre kerültem. Állást a Zserbónál kaptam. Innen vonultam be a katonasághoz, közben a háború is befejeződött. Jött az inflációs időszak. A szakmában sem lehetett elhelyezkedni anyaghiány miatt. Kénytelen voltam alkalmi munkát vállalni. (Fairtás a Bakonyban, szénagyüj- tés, krumpliszedés, szüretelés a Somlón, stb.) 1946 őszétől Győrben dolgoztam egészen 1948-ig. 1948. május 1-jén megnyitottam cukrászdámat a Kossuth utca 13. sz. alatt, ahol jelenleg az Áruház van. Az üzletem jól ment, Ez idő tájban kezdtek fellendülni a cukrászdák. Na de a későbbi évek annál szomorúbbak voltak. A nagyüzemeket államosították és a kisipar sem lett kivétel. így a pápai cukrászok sem kerülték el sorsukat. A Vendéglátó Ipari Vállalathoz csatolták a cukrászdákat, Tuczait, Katulát és Dreiszigert. Hoffmann Alajos kivétel volt, mint hadirokkant. Mi, cukrászok nem lettünk államosítva, a városházán úgy fogalmazták meg a szöveget, hogy „önkéntes” felajánlás volt. Ez az aktus 1952. február 14-én volt. Emlékezetes nap volt mindany- nyiunk számára. A következő napon a Tuczai úr műhelyébe kellett menni dolgozni, mert ez volt a legnagyobb. A cukrászdák és a műhely igazgatója Mislivecz Lipót úr lett. A műhely- főnök Katula Gyula, a beosztottak: Tuczai Sándor, Németh Lajos, Hoffmann József (Hofmann Alajos testvére) Dreisziger Gyula és egy segédmunkás, Puskás Imre. 1953-ban Veszprémbe helyeztek át a cukrászműhely és a cukrászdák vezetőjének. Veszprémben 1954. szeptember 6-ig voltam. Jött az ún. Nagy Imre program, mely újra engedélyezte a megszüntetett vagy államosított iparok gyakorlását. Én újra visszaváltottam az ipart, Tuczai és Katula úr továbbra is a Vendéglátó Vállalat kebelén belül maradtak. De előző üzletem és műhelyfelszerelésemből semmit nem kaptam vissza. Újrakezdtem mindent gépi berendezések nélkül. Volt egy rendelet, mely kimondta, hogy magáncukrász fagylaltot nem készíthet. Ebben az évben nyitott cukrászdát Kakas Szilveszter is a Mozival szemben, a Deák Ferenc utcában. Az én üzletem a Kígyó u. 2. sz. alatt volt először, a volt Nagy József mézeskalácsos helyén. Később a Piac téren, a Tapolca partján léteztem 1956-ig. Jött a forradalom és november 14-én külföldre kellett menekülnöm családommal együtt. Hogy miért? Aki bővebbet akar tudni, a Pápai Ipartestület által kiadott emlékkönyvben elolvashatja az 58. oldal utolsó bekezdésében.1 Kedves fiatal cukrászjelöltek, szeressék ezt a szép szakmát és sok sikert, sok szerencsét kívánok az életben! Dreisziger Gyula cukrászmester 1 Az 1956-os forradalom alatt Deisziger Gyula elnök és Tamás lakatos kisiparos vezetésével visszafoglalták a KIOSZ Széchenyi u. 4. szám alatti irodaház felső szintjét, ahol közben pártirodát alakítottak ki. Kemény szóváltás közben megtörtént a pártiroda kiürítése, majd a KIOSZ irodát költöztették vissza. Most is ott található. A forradalom leverése után elsősorban a fentiek megszervezése miatt Dreisziger és Tamás, valamint Ligeti Sándor feleségükkel együtt külföldre távoztak. A Pápai Ipartestület Emlékkönyve 1886-1996. 553
