Lapok Pápa Történetéből, 2006
2006 / Különszám - Vajda Péter, a reformkor progresszív író-pedagógusa,tudósa emlékezete (1808-1846)
KÜLÖNSZÁM PANNICULUS SER.C. NO. 222. 2006. LAPOK PÁPA TÖRTÉNETÉBŐL A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Veszprém Megyei Vajda Péter Egyesület kérésére, halála 160 éves évfordulója tiszteletére készítette: dr. Tölgyesi József neveléstörténész, főiskolai docens Vajda Péter, a reformkor progresszív író-pedagógusa, tudósa emlékezete (1808-1846) A Bakonyalján született neves társadalom- és természettudós, író és pedagógus egyik olyan kiemelkedő személyisége a magyar művelődéstörténetnek, aki Apáczai Csere János (1625-1659), Tessedik Sámuel (1742— 1820), Nagyváthy János (1755-1819) szellemi utódaként és részben kortársai, valamint az őt túlélők, mint: Tavasi Lajos (1814-1877), Táncsics Mihály (1799-1884), Vörösmarty Mihály (1800-1855) és az évtizedekkel idősebb, ugyancsak evangélikus Schedius Lajos (1768-1847) és mások eszmetársaként írta be nevét a 19. század első fele nagyjai sorába. A 18. századtól, főképpen az 1777-es tanügyi rendeletet követően, amikor a népoktatás a kisebb falvakban is elterjedt, a viszonylag kis számú hazai értelmiség körébe számos olyan jobbágy-paraszti származású fiatal került, akik egy része radikális elveket vallott a társadalom fejlődésével, átalakításával kapcsolatban. Ennek egyik vonulata a köztársasági eszmékért küzdő, Martinovics Ignác vezette jakobinus mozgalom volt. Ez, az akkori társadalmi állapotokat megváltoztatni akaró politikai szándék nem valósulhatott meg, mert a hazai polgárság hiánya lehetetlenné tett minden olyan változtatást, amely meghaladta az akkori feudális renddel szembeni ellenállás realitását. De a köztársasági eszme, s a hozzá kapcsolódó politikai, gazdasági, társadalomreformáló szándék és tenni akarás a 19. század első felében ott lappangott azokban a fiatalokban, akik - ha nem is nyíltan -, de a 18. század végi mozgalom szellemi örököseinek tartották magukat. Többségük a kis- és kö595
