Lapok Pápa Történetéből, 2006
2006 / 6. szám - Bali József: Egy kis nép világméretű csodája 1956 októbere
Egyik hajnalon hatalmas dübörgésre ébredtünk. Vaszar irányából repülők jöttek-mentek. Feltehetően, ekkor érkeztek a Szuezzel” elkábított kék pufajkások. Kevéssel később tankok szállták meg a várost. Hogy mennyi, azt nem tudom. Egyet viszont láttam is, azt, amelyik a Böröczky-domb tetején forgolódott, majd a Tókertre irányította a csövét. A tankból - óvatosan - két katona feje bukkant elő. Ha jól emlékszem, a dombtetőn egy Marx- mellszobor állt, de arra mintha vigyáztak volna, mert megúszta a tank helykereső forgoló- dásait. Amikor az emlegetett dombra az ember a Tókertből felért, s szembenézett a várossal, a szemközti utca jobb sarkán állt egy zöldséggyümölcsös, a bal oldalin ugyanakkor egy hentes üzlet. (Ez az utca volt a pápaiak „mozis” utcája, a Deák Ferenc utca.) Emlékszem, éveken át ott dolgozott a Vadász Miska, a tókertiek közkedvelt, életvidám figurája. Őt, már az általános iskolából ismertem. No, ebből a húsboltból lépett ki egy asz- szony, alaposan megpakolva, és pamutból font hálószatyrában jókora kenyeret cipelve. A tankból kinézegető egyik katona hirtelen lendült egyet, s begyakorolt mozdulata végén, máris nála termett a kenyér. Majd eltűnt a tankban. A járókelők közt szó nem hangzott. Édesanyám, csak a Böröczky-domb aljában szorította meg a kezemet, majd halk határozottsággal jegyezte meg: — Igyekezzünk haza, kisfiam! Fél évszázad távlatából is bizton állítható, hogy az újonnan érkező szovjet katonák sokkal bizonytalanabbak és elsősorban talán ezért - sokkal feszültebbek - voltak az „ideiglenesen” már régebben itt tartózkodóknál. Nem személyes élmény, de megemlítem, mert a barátaim egyöntetűen állítják, a meg- konduló Nagytemplom toronyórájába egy szovjet katona belelőtt... Még azt is tudni vélik, hogy az óra javítását Csiba Ferenc, amatőr órás végezte el (1957-ben), aki a pápai piacon kerékpármegőrzőt működtetett, s ott lakott a Fő utcán, abban az épülettömbben, amely a városi börtönnek is helyet adott. És eközben mind gyakrabban csendült fel a rádióban a Honvágy dal, angolul, németül, magyarul. Az énekesek nevére is emlékszem: Dean Martin, Freddy, Boros Ida, Hollós Ilona. "Oly távol messze van hazám, bárcsak még egyszer láthatnám!”... A müncheni székhelyű Szabad Európa Rádió gyors műsor szerkezet-változtatással reagált a magyarországi változásokra, s hirtelenjében üzeneteket közvetítővé alakult át:- István, aki a pápai kórházban dolgozott, üzeni, sikeresen átjutott a határon, s egy ausztriai táborban várja, hogy’ kijuthasson az amerikai kontinensre... Ki kalandvágyból, ki a jobb életminőség reményében, a legtöbben pedig az életüket menekítve disszidáltak, ahogy, akkor tájt mondták. Néhány esztendeje közismert csupán a tény (számomra), hogy a rock and roll királya, Elvis Presley, amerikai televíziós show- műsorában szót emelt a magyar forradalom megsegítésének fontosságáért, sőt, dalt is énekelt róla, legfőképpen érte!- ,,Egy kis-nép az élethalál harcát vívja! Segítsetek! (Kíváncsi vagyok, vajon hányszor és hol hallhatjuk majd a rock-király mondatait és dalát a fél évszázados ünnep közelébe érve.) Én, aki a XX. században pontosan 56 évet éltem, szeretném elmesélni, a legelső könyvem (A bakonyi esztendők, Veszprém, Megyei Pedagógiai Intézet, 1989) újságbeli megjelentetésénél tapasztaltakat. K. J. - a Napló akkori főszerkesztője - jóvoltából nyomtatásban olvashattam/olvashatták egyetlen esztendő tizenkét hónapjának a történetét. Szeptemberig - zökkenőmentesen eljutottunk. Az Október című novella is a megbeszélt időpontra odakerült a főszerkesztői asztalra. így kezdődött: „A (gyulafi)rátóti Pásztor utca villanyvezetékén magányos fústifecske üldögél. Felborzolja a tollát, behunyja a szemét, talán bóbiskol is egy kicsit, s közben az álmok mindig színes mezein a tovatűnt nyarat idézgeti. Egy drótszállal lejjebb, barázdabillegető karmos ujjai zárulnak össze fogódzóként. ” Vártam és vártam. A novella nem repült fel, azaz, nem jelent meg. Egy déli órán K. J. a közlekedési lámpánál ért utol.- Gyere be, mielőbb, ha ráérsz! 593
