Lapok Pápa Történetéből, 2006
2006 / 4. szám - Zsédenyi János: Hűség
ledik! (Megjelenik az ajtóban, észrevéve Zsedeit megtorpan) Jó uram! GYÖRGY: Hadd el, Gergely, őt már senki sem bánthatja! (Kifelé indul) Éva, Éva! (Kisiet) GERGELY: Jó uram, ha kegyelmedet itt kell hagynunk, én se megyek sehová! Hová is mennék? Örzse is itt marad ezek után, tudom. Éva jön be sírva, kezében gyertyák. Közben Zsedeit a kerevetre fektetik, néhány gyertyát gyújtanak mellette. Csendben körül- állják a halottat. A csendet kívülről lövések zaja, kiabálás, kardcsattogás és német szavak zavarják meg ÖRZSE: (sikoltva berohan) Gergely, hol vagy?! György úrfi nem győzi a bejáratot védeni tőlük! GERGELY: (lekapja Zsedei kardját a falról) Álljanak mögém, nemzetes asszony! Katus és Éva riadtan húzódnak Gergely háta mögé KATUS: (Orzsének nyújt egy égő gyertyát) Eredj, Örzse lányom, gyújtsd meg az istálló fölött a zsuppot! Legalább a barmok ne kerüljenek a kezükbe! Örzse - kezében a gyertyával - kioson. Kisvártatva labanc katonák rontanak be nagy zajjal. Felforgatják az asztalt, a szekrényt, beleisznak a boros kupákba KATUS: (kétségbeesetten kiabál) Vadállatok! Nem látjátok, hogy halott van a háznál?! A katonák röhögnek, megpiszkálják a halottat. Katus megpróbálja ellöködni őket a holttesttől. Hirtelen nagy tűz fénye világítja be az ámbitust LABANC KATONA: (üvöltve) Fauer sein! A katonák gyorsan összekapkodnak néhány holmit, s rémülten kimenekülnek. Gergely karddal a kezében utánuk. Katus és Éva egymást átölelve néznek kifelé. A katonák kiabálása lassan elhal, csak a tűz ropogása hallatszik. János és Julis lép be váratlanul JÁNOS: Mi történt itt?! Ki gyújtotta föl az istállót? KATUS: (lesújtottan) Előbb is jöhettél volna, fiam. Apád halott. JÁNOS: (Julist maga után húz\’a a kerevet- hez szalad) Az nem lehet, hiszen nyitva még a szeme! Néz! Julist nézi! Nézze, nézze csak, apám! Bemutatni hoztam. Ugye, szép? Ő szül itt Gábort, Ferencet, Jánost meg Julist is. (Várakozva néz az apjára) Az utolsó mondatnál Éva felzokog, és kiszalad JÁNOS: Mert az istállót föl kell építeni... György lép be tépett ingben, Csendesen megáll a háttérben KATUS: Hadd el, fiam! Menj és mutasd meg Gergelynek, hol ásson apádnak sírhelyet. Katinka és öregapád közé temetjük. Visszaútban szólj be a tiszteletesnek... Kintről harangszó hallatszik. Éva lép be KATUS: (a harangszóra figyelve) Talán már hírül is vette. Harangoznak. ÉVA: (csendesen) Én küldtem át Örzsét Harangozó Bálintékhoz... De kit küldjék Ferenc után és hová, hogy az apja temetésén itt legyen? KATUS: Ne aggódj, lányom, itt lesz ő! Nem lehet még olyan messze, hogy ne látta volna a tüzet, és ne hallaná a harangszót. (Átöleli Évát) Tudom, hogy itt lesz! GYÖRGY: (Katus és Éva mellé lép, átkarolja őket) Megvárom. Megvárom itthon. Vége KIADJA A PÁPAI JÓKAI MÓR VÁROSI KÖNYVTÁR Pápa, 2006. Felelős kiadó: dr. Hermann István igazgató HU ISSN 1216-2027 Tipográfia: Polgárné Németh Katalin 588
