Lapok Pápa Történetéből, 2006
2006 / 4. szám - Zsédenyi János: Hűség
2. RÉSZ A Zsedei-féle nemesi ház ámbitusa. Vacsora után asztalnál ül a család, György nélkül FERENC: Egy halvány remény van még, apám: a muszka cár. Talán neki van fegyvere a számunkra. ZSEDEI: (egy könyv után nyúl) Megírta már Cicero régen: keveset érnek a fegyverek az országon kívül, ha odahaza nincs bölcsesség. KATUS: Ó, bölcs féijemuram, mit tegyünk hát? Menjünk vagy maradjunk? ZSEDEI: (kortyint a borból, hosszan nézi az asztal melletti két üres széket) Üresednek házunkban a székek. (Elgondolkozik) Nem. Én innen fel nem állok! FERENC: Nem jól teszi, apám. Majd visz- szajönnek később, de most menekülni kell. A Zala völgye csöndesebb. Éva anyját is odaviszem Pápáról a keresztapámékhoz. ÉVA: Én követlek, uram, bárhová! JÁNOS: Én innen nem megyek egy lépést sem. (Kis szünet után) Ki visz majd virágot kis Katalin húgunk sírjára, ha mindnyájan elmegyünk? Katus Jánosra néz, zavarában kivesz egy almát a tálból, azt törölgeti ZSEDEI: (Katusra nézve) Látom, te is meggondoltad magad. (Megsimogatja Katus kezét) Megvárjuk itt a harcok végét. Hol keressen bennünket György is, ha megtér? FERENC: Őt még ne várja, apám. Amíg Munkács el nem esik, nem lesz a harcnak vége. Pedig azt a fejedelem föl nem adja! KATUS: Miért menjünk akkor mi, fiam? Minek fussunk a világba, s hagyjunk itt mindent? Kintről hangok és kutyaugatás hallatszanak. Kisvártatva egy kuruc katona lép be KATONA: Hadnagy uram, egy labanc tisztet fogtunk a völgyben! Egyedül jött lovon, fegyver nincs nála. FERENC: Mindegy az. Miért nem vágtátok le? KATONA: De hát magyar! FERENC: Mindegy! Föl kell húzni az első fára! KATONA: Azt mondja, hírt hozott. FERENC: No jó, vezesd ide! A katona kitárja az ajtót, s György lép be rajta. Dermedt csönd KATUS: (meglepetten) Fiam! Hát te?! Hogy vártalak a neved napján! GYÖRGY: (a katona felé int) A fogadtatás nem éppen ünnepnapi. De nem is névnapozni jöttem. A birtok elkobzásáról hoztam hírt... FERENC: Elkéstél. ZSEDEI: Ebedi György kancellista már meghozta a hírt. GYÖRGY: Ő lóg hát ott az eperfán?! (Fe- rencre villan a tekintete) Talán nekem is ezt a sorsot szántátok? Néhány pillanatnyi feszült csend KATUS: (Györgyöt odatessékeli az asztalhoz) Egyél, fiam! Maradt még neked is a névnapi rétesből Egyél! (Ferencnek és Zsedeinek) Ti meg hagyjátok a sok haszontalan beszédet, hadd egyen nyugodtan. FERENC: (epésen) Egyék csak, jussa van hozzá! (Jánoshoz fordul) Hát a te jussoddal mi lesz? Hallom apámu- ramtól, hogy házasodsz! JÁNOS: (az anyjára néz, aztán csendesen) Én innen jusst nem kérek, nem is várhatok. Megélünk mi Julissal szegényen is. GYÖRGY: (abbahagyja az evést) Miféle Julisról beszélsz? ZSEDEI: Okos Mátyást ismered, az ő lánya. GYÖRGY: No de ilyen időkben?! Ki vesződik ilyenkor házasulással? JÁNOS: Nem vesződség az. 582
