Lapok Pápa Történetéből, 2006
2006 / 4. szám - Zsédenyi János: Hűség
(Elgondolkozik) Köszönet... Néha még arra sem figyelünk, amikor ők köszönnek... KATUS: Ilyet énrám aztán nem mondhat kegyelmed! Még Julis köszönését is elfogadtam vasárnap az istentisztelet után, pedig ugyancsak halk volt. Halvány, akárcsak ő maga. Lehet, hogy máris megesett Jánostól, olyan szégyenlősen nézett felém. Még csak ez hiányzik... ZSEDEI: Hiányzik, nem hiányzik... mindenhogyan kibújik a szeg a zsákból. KATUS: Hát csak ne bújjon még! Beszéljen Jánossal, amíg nem késő! János lép be JÁNOS: (tétován) Jó reggelt, apám! KATUS: (Jánosra pillant) No, farkast emlegetnek, és itt terem. Apád akar beszélni veled. (Kimegy) JÁNOS: Itt vagyok, édesapám. ZSEDEI: Te is láttál tüzet az éjjel? JÁNOS: Bizony láttam, nagyot. Vörös volt az ég a mennyekig. ZSEDEI: Nocsak. A földön meg se fért? (A könyvével babrál) Miért nem alusztok, akkor nem látnátok! JÁNOS: (zavartan) Bevallom, nem sokat aludtam. De nem a miatt a tűz miatt... (Nagy levegőt vesz) Éppen ezért keresem apámuramat. Házasodni akarok, és az engedelmét kérem. ZSEDEI: Hát ilyen tűz éget?! Aztán ki rakta meg? JÁNOS: Okos Mátyás bátyám lánya, a Julis. Igaz, én is tettem rá, nem tagadom. ZSEDEI: És most ég... JÁNOS: Ég, édesapám. De ez a tűz melegít, éltet... Az a másik, amit a labancok raktak, az elhamvaszt. Én abból nem kérek. Nem is tudom, édesapám, hogy a bátyáim hová tették az eszüket, amikor katonának mentek. (Felsóhajt) Én, apámuram, élni akarok. Talán szabad... ZSEDEI: Talán lehet. A bátyáid meg... (Nagy levegőt vesz) György már császári mundérban volt, amikor a felkelés kezdődött. Nehéz lett volna a császárt otthagyni, talán nem is akarta. Ferenc bátyád meg... (Felcsillan a szeme) Rohant Bottyán generális első szavára, holott akkor hozta a házhoz hites feleségét, Évát Pápáról. Bevallom, én se marasztaltam. Sokat tűrtünk el a török után a némettől ahhoz, hogy visszatartsam. (Elmereng) A legszebb lovunkat fogta nyereg alá... Éva selyem ló- dingot, anyád kurta dolmányt szabott neki. így ment vitézlő Kisfaludy László főkapitány vezérlete alá. Katus rohan be KATUS: (rémülten) Jön a labanc! (Az evőeszközöket kapkodja össze, rejtekhelyei keres nekik) Hamarosan itt lesznek! János észrevétlenül kioson KATUS: Azt beszélik, mindenfelé gyújtogatnak, rabolnak. Gergely hozta a hírt! (Hirtelen megáll) Hová lett János? Persze, nem nehéz kitalálnom... (Zsedeinek) Szólt vele? ZSEDEI: (nyugodtan) Szóltam. Kintről zaj hallatszik, Gergely dugja be a fejét GERGELY: Nemzetes asszony, mi legyen a marhákkal? KATUS: (ráförmed Gergelyre) Mi lenne, te szerencsétlen?! Hajtsd az erdőbe őket! Gergely eltűnik KATUS: (Zsedeihez) Kegyelmed meg semmit se szól?! Csak azt a római bibliát cipeli, mint macska a kölykét. ZSEDEI: Katus, Katus! Fölöslegesen aggódsz. Ez nemesi ház, minket nem bánthatnak. Bízni kell a hadijogban! KATUS: (mérgesen) Én nem bízom! És kegyelmed se gyerek már. Tegye 578
