Lapok Pápa Történetéből, 2006

2006 / 4. szám - Zsédenyi János: Hűség

Ér i-A fiyjJ a LAPOK P PÁPA TÖRTÉNETÉBŐL 4. SZÁM PANNICULUS SER.C. NO. 219. 2006. ZSÉDENYI JÁNOS HŰSÉG Bevezető Zsédenyi János Hűség című drámájához A szerző dicséretes szándékkal nyúlt drámájának témájáért a magyar történelem olyan szakaszához, amelyről diákjaink többségének kevés vagy éppen felszínes információja van csak a történelemköny­vekből. Azt meg végképp nem állíthatjuk, hogy ezen időszakhoz, a Rákóczi-féle sza­badságharc eseményeihez élményszerü formában, művészi alkotásokon keresztül nagy számban juthatnának közelebb a diá­kok. Ráadásul a szerző olyan eseményeket dolgoz fel, amelyekhez neki is személyes kötődése van, hiszen gyermekként nagyap­jától hallotta a drámájába beépített történe­teket, mi több, ezek a történetek a családi legendárium részei. A személyes elkötelezettség jótéko­nyan mutatkozik meg a drámai szöveg alakításában: szereplőit ízes nyelven, a Bakonyalja nyelvjárását is tükröztetve be­szélteti a szerző - ügyelve arra is, hogy pl. a táj szavak jelentése megfejthető (de leg­alábbis megsejthető) legyen az adott szitu­ációból. Erénye az írásnak az is, hogy sem a szereplőket és környezetüket jellemző nyelvhasználat, sem pedig a kort megidéző beszédmód (pl. a különböző, archaikus jellegű nyelvtani múlt idők használata) nem túlhajtott. A darab dramaturgiai felépítése is szerencsésnek mondható: egy ráérősebb, a szereplők viszonyrendszerét aprólékosan felépítő első résszel indul a mű, a második részben kerül sor a testvérek konfliktusá­nak kibontására és fölszikráztatására, majd a harmadik egységben az öreg Zsedei lel­kében zajló - már a darab elején fölvetett - belső konfliktus is nyugvópontra jut. Ahogy sűrűsödik az előre futó cselek­ménysor atmoszférája, úgy lesznek egyre rövidebbek az egyes részek; az elképzelt játék időegysége és intenzitása a kellő egyensúlyba kerül. A darab - címében is jelzett - köz­ponti témája a „hűség”, amely több szinten bontódik ki a műben. Egyrészt szó van a családi, nemesi hagyományokhoz való hűségről (öreg Zsedei), a hazához, a szülő­földhöz való kötődésről (öreg Zsedei, Fe­renc), a szeretteinkhez fűződő személyes kapcsolataink erejéről (Katus, János), ill. központi helyre kerül a darabban az elve­inkhez, az esküinkhez való hűség is (György, Ferenc). Ebből a szempontból a darab feltét­len főszereplője György, akinek a testvéré­vel, a vele ellenséges táborban harcoló Ferenccel kell megvívnia - a fegyverrel zajlónál is élesebb - csatáját. Melyik az értékesebb, helyesebb választás: az es­künkhöz való következetes ragaszkodás 575

Next

/
Oldalképek
Tartalom