Lapok Pápa Történetéből, 2006
2006 / 4. szám - Zsédenyi János: Hűség
Ér i-A fiyjJ a LAPOK P PÁPA TÖRTÉNETÉBŐL 4. SZÁM PANNICULUS SER.C. NO. 219. 2006. ZSÉDENYI JÁNOS HŰSÉG Bevezető Zsédenyi János Hűség című drámájához A szerző dicséretes szándékkal nyúlt drámájának témájáért a magyar történelem olyan szakaszához, amelyről diákjaink többségének kevés vagy éppen felszínes információja van csak a történelemkönyvekből. Azt meg végképp nem állíthatjuk, hogy ezen időszakhoz, a Rákóczi-féle szabadságharc eseményeihez élményszerü formában, művészi alkotásokon keresztül nagy számban juthatnának közelebb a diákok. Ráadásul a szerző olyan eseményeket dolgoz fel, amelyekhez neki is személyes kötődése van, hiszen gyermekként nagyapjától hallotta a drámájába beépített történeteket, mi több, ezek a történetek a családi legendárium részei. A személyes elkötelezettség jótékonyan mutatkozik meg a drámai szöveg alakításában: szereplőit ízes nyelven, a Bakonyalja nyelvjárását is tükröztetve beszélteti a szerző - ügyelve arra is, hogy pl. a táj szavak jelentése megfejthető (de legalábbis megsejthető) legyen az adott szituációból. Erénye az írásnak az is, hogy sem a szereplőket és környezetüket jellemző nyelvhasználat, sem pedig a kort megidéző beszédmód (pl. a különböző, archaikus jellegű nyelvtani múlt idők használata) nem túlhajtott. A darab dramaturgiai felépítése is szerencsésnek mondható: egy ráérősebb, a szereplők viszonyrendszerét aprólékosan felépítő első résszel indul a mű, a második részben kerül sor a testvérek konfliktusának kibontására és fölszikráztatására, majd a harmadik egységben az öreg Zsedei lelkében zajló - már a darab elején fölvetett - belső konfliktus is nyugvópontra jut. Ahogy sűrűsödik az előre futó cselekménysor atmoszférája, úgy lesznek egyre rövidebbek az egyes részek; az elképzelt játék időegysége és intenzitása a kellő egyensúlyba kerül. A darab - címében is jelzett - központi témája a „hűség”, amely több szinten bontódik ki a műben. Egyrészt szó van a családi, nemesi hagyományokhoz való hűségről (öreg Zsedei), a hazához, a szülőföldhöz való kötődésről (öreg Zsedei, Ferenc), a szeretteinkhez fűződő személyes kapcsolataink erejéről (Katus, János), ill. központi helyre kerül a darabban az elveinkhez, az esküinkhez való hűség is (György, Ferenc). Ebből a szempontból a darab feltétlen főszereplője György, akinek a testvérével, a vele ellenséges táborban harcoló Ferenccel kell megvívnia - a fegyverrel zajlónál is élesebb - csatáját. Melyik az értékesebb, helyesebb választás: az eskünkhöz való következetes ragaszkodás 575
