Lapok Pápa Történetéből, 2006

2006 / 1. szám - Dr. Mail József - ifjú Hermann István: Emlékezés Szentilonay József püspökre, a róla elnevezett ápolda alapításának 250. évfordulóján

dominus comes, aut postea praHibatum venerabile capitulum.

Octavo. Sumptus porro si qui successivis temporibus ratione interusuriorum aut recipiendorum capitalium necessarii fuerint, fiat ex massa ipsius fundationis, praeter quos sumptus annue venerabile capitulum sollicitatori suo, aut cui destinaverit aeque ex massa fundationis excipiat florenos quadraginta Rhenenses. Nono. Pauperes veri et mulieres, in quantum fieri poterit, pari numero sint, quos ennata vacantia praesentationem et re- commendationem domini parochi excellentissimus dominus comes aut venerabilem capitulum recipiet, praeferenter natos Papae vel in comitatu Wesprimiensi aut utrobique saltem diutius diversatos. Habeant tamen testimonium honestae conversationis et vitae, sintque taliter viribus, aetate et fortunis constituti, ut vere pauperes sint, adeoque minimis Christi digne adnu- merandi. Cautum sit etiam, ne maritus cum uxore suscipiatur, sed vel viduus aut vidua, vel alterutra parte ex coniugibus extra domum manente, altera admittatur.

In praemissorum itaque perpetuam fidem, robur et vigorem praesentes litteras meas, manus propriae subscriptione et usualis sigilli appensione munitas dedi.

Papae, die prima mensis Septembris, anno Domini millesimo septingentesimo sexagesimo secundo.

Josephus Szent illonay m. p. L. S.

Praesentem copiam suo originali parem esse testor.

Papae 13a 8bris anno 1785.

Georgius Simon parochus Papensis & districtus nominis eiusdem vice archidia- conus mp.1

Az Úr nevében. Ámen

1 Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltár, Acta Xenodochium S. Ilonaianum Pápense, Litterae fundationales (1762). Fennmaradt két hiteles másolatban 1785-ből.

Szent Illonay József, választott arbei püspök, Szűz Máriáról nevezett pankotai apát, Szent Tamásról nevezett esztergomi prépost és az esztergomi érseki egyház káptalanjának kanonokja, stb, stb. adom mindeneknek tudtára, hogy legédesebb Megváltónknak, az Úr Jézus Krisztusnak tanácsát, amellyel ismételten intett és tanított (bennünket) és amellyel a benne hívőket a szegények iránti könyörületességre hívta, amikor saját szájával hirdette, hogy neki magának adjuk, amit a legkisebbeknek, azaz a szegényeknek adunk, figyelmesen és gyakran átgondoltam. Saját örökölt, Pápa kiváltságolt mezővárosban, Veszprém megyében lévő házamat, amelyben születtem és nevelkedtem, szegényházzá alakítom, és építtetem át, hogy ott Megváltómat szegényei képében lakással, étellel és ruházattal ápoljam. Tehát erre a célra örök alapítványként ajándékozok és a szegényházra valóságosan ráírok 40000, azaz negyvenezer rajnai forintot, amely összeg tőkében van különböző, de biztos hitelezőknél, amint az kötelezvényeimből megismerhető.

Először. A kamatokból az elkövetkező időkben annyi szegényt tápláljanak és ruházzanak, amennyit kényelmesen lehet táplálni és ruházni családjukkal egyetemben. Mégis úgy, hogy, miután a szegényekre fordított kiadásokat és a ház szükségleteit összesítették, az alapítvány pénztárában évenként maradjon valamennyi összeg. Ezt, amíg eléri a hatszáz forintot, állandóan a pénztárban őrizzék a váratlanul s előre nem láthatóan felmerülő szükségletekre. Ha pedig a későbbi években az iparkodás és takarékosság következtében a hatszáz forinton felül két- vagy háromszáz forint körüli vagy még nagyobb összeg gyűlne össze a vagyonból, azt helyezzék ki törvényes kamatra az alapítvány megnövelése végett.

548