Lapok Pápa Történetéből, 2006

2006 / 3. szám - Huszár Jánosné: Iskola a Bakonyban

A tanulószobák a tantermekben voltak. Iskolapadok és szemléltetőeszközök segítették a tanítást.

A hálótermeket és a nevelői szobákat a kizárólag fafütésre alkalmas Zephir kályhákkal fűtötték. Délután a fűtők kiskocsikkal hordták szét a fát, rendszerint ekkor gyújtottak be.

Kényelmes, szép életet éltünk, sok szabadidőnk volt. Könyveket olvastunk, hímeztünk. Sok szép népi hímzésemet még ma is őrzöm abból az időből. Nagyokat sétáltunk a környéken. Volt úgy, hogy vasárnap délután öten-hatan gyalog átrándultunk Városlődre, a postára. Ez hegyes terepen 12-14 kilométer gyaloglást jelentett. A környék ismert kirándulóhelyét, a Csurgókutat szinte hetenként felkerestük. Télen pedig boldogan síeltünk a kitűnő terepen.

Az erdei iskolában rendes oktató-nevelő munka folyt. Az első négy osztály önálló volt, az ötödik-nyolcadik osztályt összevontan tanította egy kartársunk. Nagy meglepetéssel tapasztaltam, hogy itt nyolc osztályos képzés folyik, én eddig csak a hat osztályosat ismertem. A hetedik és nyolcadik osztályt is tanterv és utasítás alapján, tankönyvek segítségével oktatták. Én a második, harmadik és negyedik osztályt tanítottam váltakozva.

Iskolafelügyeleti szempontból a veszprémi tanfelügyelőséghez tartoztunk. Nem volt olyan tanév, hogy ki ne jöttek volna hozzánk, bár nem mindig látogatták végig mind az öt nevelőt. Boldogan mondhatom, velem mindig meg voltak elégedve.

Munkánk annyiban különbözött a szokványos iskolai oktatástól, hogy az otthoni készülést is a mi segítségünkkel végezték el tanítványaink a tanteremben a délutáni időszakban. Mivel a gyerekek el voltak szakítva családjuktól - vagy nem is volt nekik - nekünk kellett pótolni az otthoni nevelést is. Ezt szívesen tettük, mind a húszán, hiszen az öt tanítónőn kívül még körülbelül tizenöt védőnő is dolgozott a telepen. Pedagógiai munkám során soha a későbbiekben nem tapasztaltam azt a felszabadult, meleg légkört, melyet az erdei iskolában éreztem.

Híres személyiségek is meglátogatták néha bakonyi iskolánkat. Az egyik évben nagy szenzáció volt, hogy Frigyes főherceg fia,

Albrecht főherceg feleségül vett egy hortobágyi tanyán dolgozó tanítónőt, Bocskay Katalint. Nemsokára személyesen is megismerhettük híres kolléganőnket. Az év végi vizsgákra az államtitkár úr elhozta a főhercegnét. Mindketten figyelmesen végighallgatták a vizsgán szereplő, a nagy megtiszteléstől elfogódott gyerekeket. Az ebédnél közénk ült le a híres vendég, s kedvesen, közvetlenül beszélt tanítói tapasztalatairól, munkájáról. Azt mondta, mi itt az erdei iskolában sokkal kultúráltabb módon élhetünk, mint ő annak idején a Hortobágyon. Egyik kartársnőnk közbeszólt, hogy ugye most már nem cserélne velünk a főhercegasszony? Ezt ő derűsen el is ismerte.

Az oktatói, nevelői és gyógyítói munka megfelelő körülményeit a telepen dolgozó munkatársaink áldozatos munkája teremtette meg. Nekik köszönhető, hogy az akkori viszonyok között is zökkenőmentesen el tudták végezni a gyerekek és a felnőttek ellátását, derűs, baráti légkör uralkodott a tanórán és azon kívül is a telep minden lakója közt.

Ebben a munkában a legnagyobb részt kétségkívül Koszorú Imre, az intézmény igazgatója vállalta. Bár képesítése tanítói volt, példamutató gonddal és hozzáértéssel végezte az ügyviteli munkát, az adminisztrációt, a kettős könyvvitelt, az iratok nyilvántartását, a levelezést.

A telepen senki nem kelt nála korábban. Első körútját általában még hajnali sötétségben végezte. Ekkor ellenőrizte a munka megindulását. Délelőtt rendszerint az irodájában dolgozott, de néha a legváratlanabb időpontokban megjelent a telep valamelyik részén. Ellenőrizte a pavilonok rendjét, az étkezéseket, benézett a műhelyekbe, konyhába. Aztán visszatért ügyviteli munkájához. Ebéd után lepihent egy kicsit, utána a délelőttihez hasonló módon folytatta tevékenységét. Este 10 körül végezte aznapi utolsó inspekciós körútját.

Igazgató úr csak hivatalos vagy családi ügyekben utazott el, szabadságot nem vett ki soha, üdülni sem ment el egyszer sem. Talán úgy érezte, távollétében fennakadások következnek be a telep életében.

Igen rendszerető ember volt. A nyári hónapokban éltünk vagy hatszázan a telepen, de

562