Lapok Pápa Történetéből, 2005
2005 / 1-2. szám - Szabó László: Csekő Árpád
válnak mások előtt ismertté. Higgyék el, hogy csak akkor nem bírja a test a fáradalmakat, ha a lélek gyenge. Az önértékelők, a lelkierősek minden testi fáradalmakra képesek, mert tudják, hogy közületileg szent célért kell edzettnek lenniök, egyénileg pedig életbemaradásukat készítik elő vele. A másik láthatatlan, de előbb-utóbb kivilágító titkos lelkiműködésük legyen az eszményekért való lelkesedés, a tisztult, a szellemi örömök utáni vágy. Ha egy közü- letben többen találkoznak ily irányú gondolataik kicserélésében, nemcsak önmaguknak szereznek kellemes perceket, hanem mérhetetlenül jó hatással lesznek másokra azzal, hogy elvonják őket a rossztól, sőt vágyat ébresztenek, esetleg magukkal ragadják őket a nemesben való részvételre. Szinte kimeríthetetlen lennék a tanácsadásban, ha nem volna ezek után felesleges folytatnom gondolataim részletezését. Alapnak elegendők az előbbiek arra, hogy Önök, ha akarják, elméletileg látják a követendő útjukat. Hogy kövessék is, annak érdekében emlékezetükbe idézem az elődeiket, akik tiszti ruhában, gyönyörű kitüntetésekkel fordultak be évközben hozzánk. Méginkább kell, hogy ösztönözze Önöket mintaszerű viselkedésre azoknak a tanítványainknak példája, akik pedig már testben soha nem jöhetnek vissza hozzánk, akik a hazaszeretetüket vérük hullásával írták örökre szívünkbe. Csekő Tanár úr köszöntése A 20. századot méltán tekintik a fizika századának. Az atom szerkezetének alapvető megismeréséből kiindulva, a magenergia felszabadításán és a mikroelektronika megvalósításán keresztül az ember Holdra szállásági, történelmi horderejű eredmények születtek. Mindez természetesen nem a többi természettudomány fejlődésének kisebbítését jelenti. A kémia, csillagászat és biológia forradalmához épp az azt megalapozó modem fizika ismereteire volt szükség. Ebben a szép században jelent meg hazánkban néhány olyan nagyszerű tanár-egyéniség, aki képes volt a fizika iránti érdeklődést felkelteni, a jelenségeket bemutatni, a törvények megértését élménnyé tenni. A Nobel-díjas Tamm orosz fizikus mondta egy alkalommal, hogy „a diák nem edény, melyet meg kell tölteni, hanem fáklya, melyet meg kell gyújtani.”. Ilyen fáklyagyújtogató pedagógus Csekő Árpád tanár úr, egyike az előbb említett kiváló magyar fizikatanároknak. Évtizedeken keresztül tanított fizikát pesti gimnáziumokban, majd csaknem egy évtizeden át az Eötvös Loránd Tudományegyetem Fizika Tanszékén nevelte a leendő fizika tanárokat. Az egyetemen sokszor volt alkalmam megfigyelni, hogy a negyedéves tanárjelöltek milyen hallatlan érdeklődéssel figyelik az általa bemutatott kísérleteket. Varázsa leginkább talán Öveges Józseféhez hasonlítható. Ez nem is csoda, hisz az ötvenes években a demonstrációs kísérlet remek tárháza volt a Csada-Csekő-Jeges-Öveges néven emlegetett kísérletigyűjtemény. E könyv kapcsán tekintsük át röviden Csekő tanár úr irodalmi tevékenységét. Társszerzője volt a Természettan líceum IV. oszt. számára írt tankönyvnek (1941, Jeges Károllyal); A fizika csodavilága (1949, Csekő Árpád, Koczkás Gyula); Az elektromosság világa (1949, Csada, Csekő, Dobó, Koczkás, Kunfalvi); Útmutató a fizikai és technikai szakkörök számára (1952, Csekő, Kiss, Vermes); Fizikai kísérletek gyűjteménye I-III. (1959, Gaál Honóra szerkesztő, több társszerző); Hasznos mulatságok (1971, Csekő, Karvaszné, Reskovicsné); Történelmi fizikai szemléltető eszközök (1972, Csekő, Rajnainé); Fizikai kísérletek az általános iskolában (1977, Csekő, Bellay). Ezen kívül sok szakköri füzetnek, szakmódszertani kiadványnak, demonstrációs kísérleteket leíró cikknek volt szerzője. Kezdettől fogva tagja a Fizikai Szemle szerkesztőbizottságának. Hosszabb időn keresztül vett részt az Élet és Tudomány szerkesztőbizottságának munkájában. 1956— 498
