Lapok Pápa Történetéből, 2005
2005 / 1-2. szám - Szabó László: Csekő Árpád
repet játszott. Albertet a Kálvin-téri református templomban keresztelték meg, édesanyja katolikus volt. Gyermekkorának egyik fordulóján Albert harcos hívő lett. A gimnáziumban változott meg. A budapesti Református Gimnáziumban „volt egy tanárom, aki nagy hatást tett rám, nagyon intellektuális volt, igazán ő keltette fel az érdeklődésemet. Hát ez a tanár ateista volt.” - A korai tízes éveiben Albert félénk gyerek volt, és körülötte mindenki olyan okos volt! „Lassú gyerek lehettem. Nem szerettem a könyveket, semmit sem szerettem. Senki nem tanított meg, hogyan használjam a fejemet. Hogyan értsem meg a világot, hogyan tegyek valamit.” De amint 16 éves lett, „valami hirtelen megváltozott a fejemben”. Bekövetkezett az intellektuális pubertás. Néhány héten belül húsz könyvet olvasott - egyidejűleg. A gimnázium utolsó két esztendejére kiváló tanuló lett belőle. (Ralph W. Moss: Free Radival [Szent- Györgyi Albert, Nobel-díjas] - Párádon House, New York 1988.) A Markó utcai főreálban végeztem középiskolai tanulmányaimat. Nagyon jó iskola volt. Matematikatanáromat Fröhlich Kár- olynak hívták, mellette volt egy ideig Pólya György gyakorlótanárként. 1916-ben érettségiztem, utána részt vettem az országos matematika versenyen, amelyet Eötvös Versenynek nevezetek (pedig Eötvös fizikus volt) és megnyertem az Eötvös-díjat. Ugyanekkor rendezték a Károly Irén fizika- versenyt is. Ezt viszont Jendrassik György és Szilárd Leó nyerte. Én fizikából dicséretet kaptam. - A versenyen találkoztam először Szilárd Leóval. Verseny után beszélgettünk: „Te hogy fogtál hozzá?” stb. Azután vele és Jendrassikkal együtt a műegyetemre iratkoztunk be. Hármunk között szoros baráti kapcsolat alakult ki. Szilárd agresszív ember volt. Velem kedves volt, de nézeteihez a végletekig ragaszkodott. (Korodi Albert beszélgetett Szilárd Leóról Palló Gáborral, Fizikai Szemle 1991/7) Hogy a magyar iskola vagy a társadalmi viszonyok különös kombinációja okozta-e, hogy Magyarország ezen nehéz esztendeiben a budapesti gimnáziumokból tehetségek ilyen áradata virágzott ki, az világszerte spekulációk tárgya. Ragyogó férfiak csapata jött elő ezekből az osztály- termekből. Legtöbbjük zsidó volt és az Egyesült Államokba vándorolt, ahol döntő mértékben hozzájárultak Amerika tudományos sikereihez, különösen a magfizikában és a nukleáris energia területén. Wigner úgy jellemzi a századelőt Budapesten, hogy „sokkal több művelt társalgást lehetett hallani, mint amit az Egyesült Államokban hallhatunk, az emberek sokat beszéltek kultúráról, művészetről, irodalomról.” - Ez a kollektív ragyogás vezetett ahhoz a romantikus föltevéshez, hogy ezek az emberek (Kármán, Neumann, Szilárd, Teller, Wigner) talán egyetlen kiváló tanár tanítványai voltak. Amiben osztozkodtak, az Budapest rendkívül megtermékenyítő intellektuális légköre, ami abban a viharos félelemkeltő korban is jelen volt. Lelkesen tanultak a gimnáziumokban. Az egyik híres iskola a Minta volt, amit Kármán Móric, Kármán Tódor édesapja alapított, hogy itt gyakoroljanak a tanárjelöltek. Ezt Minta Gimnáziumnak nevezték (a Trefort utcában volt), mert az egyetemről idejártak gyakorolni a tanárjelöltek. - 1918 tavaszán Teller Ede befejezte a négyéves Mellinger- féle elemi iskolát. Szüleinek dönteniük kellett, hol tanuljon tovább. Teller Ede szülei, mielőtt döntöttek, két másik iskolát is végiggondoltak. Egyik jelölt volt a Piarista Gimnázium, de ott a tanulónak kereszténynek kellett lennie. A másik jelölt az Evangélikus Gimnázium volt, ahová Wigner és Neumann is járt. A szülők végül is a Minta mellett döntöttek. - A tízéves fiú félénken lépett be a gimnázium kapuján. Lelkesen falta a könyveket, különösen Verne Gyula fantáziája ragadta meg. Az iskolában minden tantárgyat szeretett, kivéve a latint. Nem értette, miért van rá szükség. Komoly problémája mégis a matematikával támadt, ennek oka azonban nem a tudatlanság volt, hanem az unalom. Mesze osztálytársai előtt járt. Az iskola fel is mentette az elsős matematika alól, de amíg ez a bölcs döntés megszületett, sok viszontagságot kellett átélnie. Van tanár, 501
