Lapok Pápa Történetéből, 2004
2004 / 2-3. szám - Czirók Viktória Eszter: Pápai emlékek
szemöldökű ideológiát. Különben meg lehetne róla mintázni a naivság, a javíthatatlan hiszékenység, a forradalmár romantika szobrát. Meg az eredményes tanárét, aki egyszerűen ledarálta, pici pirulákba formálgatta, és lenyelette velünk a nem éppen egyszerű orosz nyelvtant. Ragozunk, ragozunk, ragozunk orosz órán! Ismételjük, százszor elmondjuk, véssük- sulykoljuk emlékezetünkbe, amit meg kell jegyezni, mint valaha a szorzótáblát. Nótákban énekeljük, színpadi jelenetekben játszuk a nyelv fordulatait, amíg tényleg kulcsokká nem lesznek az agyunkban, hogy sorra nyito- gassuk velük Puskin és Tolsztoj sorait. Margit néni másodikban más osztályt kap, minket Major Ilona vesz át, egyenesen kinyitja Lermontov válogatott verseit, és innentől kezdve olvashatunk a világszép cserkesz leányokról, az ingus-csecsenekről, a Kaukázus nyaktörő ösvényein lovagló cári tisztekről. Anyegin, Anna Karenina, a Háború és Béke, sok-sok feledhetetlen részlet, nem a teljes művek, csak ízelítők(!) tárulnak fel a megtanult ragozások jutalmául. Aki pedig a teljes művekre kíváncsi, kikölcsönözheti Rab Zsuzsa, Németh László, Aprily Lajos orosz irodalomból való fordításait a könyvtárból. Az érettségi vizsgán fordítandó egy oldalnyi Csehov novella (A kutyás hölgy) nem haladja meg felkészültségünk szintjét. A földrajztanárunk, dr. Gergely Ferenc emigráns sorsra jut a forradalomban való részvétele miatt, osztályunkat dr. Csekő Tibomé, Piroska néni veszi át. Földrajztanulásunk véget ér már a harmadik osztály végén, legnagyobb sajnálatomra. Harmadikban, egy tanéven át tanít természetrajzot az igazgató úr, Bulla Andor, akitől tartunk, mert szigorúnak ismerjük. Az igazgatói irodán kívül azonban az igazgató is tanár volt, és tantárgyát lelkiismeretesen tanította, igaz, meg is követelte, szigorúan. Gáti Samu, osztályfőnökünk és magyartanárunk volt négy évig. Rendkívül szerette Arany Jánost, tisztelte tanárként, költőként, akadémikusként, magyar emberként és józan polgárként. Samu bácsi sok vonásában hasonlított ideáljához: szép családi életével, apai gondoskodásával, tanári erényeivel. A gondoskodás az osztályra is kiterjedt, s szeretetteljes bumfordisága, ami annyira jellemző volt rá, mindig körbefogott bennünket, rendezvényeken, kirándulásokon, és főleg a forradalom idején. Büntetni nem szeretett bennünket, bár előfordult, hogy elégedetlen volt velünk. Ilyenkor ült a katedrán, kinézett a legközelebbi ablakon, s nem szólt. Időbe telt, mire észrevettük magunkat és megértettük a méla elfordulás okát. Ha feloldozást akartunk, meg kellett követnünk, meghallgatni intelmeit. Pattogás, hangos szó soha el nem hangzott. A gimnáziumban is volt irodalmi szakkör dr. Laczkó Béláné irányításával; itt került sor a drámairodalommal való ismerkedésre, mert erre nem sok idő maradt egyébként. Emlékszem a Peer Gynt tanulmányozására ebben a szakkörben, amit valamelyik pesti színház, talán a Nemzeti tűzött műsorára ebben az időszakban. És, hát itt is folytatódott a könyvkölcsönzés, az iskola mellé való olvasás. Valamelyikőnk kerített egy régi bestsellert, az „Egy éjszaka Kairóban” c. tömény romantikát és háborús kalandot, amit az ember egy délelőttre kaphatott kölcsön. Valaki mindig olvasta, óra alatt, természetesen, míg az egész osztály a végére nem ért. Az első padokban ülőknek nehezebb dolguk volt, de ők is megoldották valahogy. Az ismerősöktől kölcsönzött olvasmányok már felnőtteknek írt olvasnivalók voltak, amiket válogatás nélkül „fogyasztottam”, sokszor nem értettem, de nem értve teljesen is hatott rám sok minden, a müvek hangulata, nyelvezete, a lapokról áradó élet mérhetetlen sokszínűsége, a Sors hatalma és a szereplők töménytelen, mindenféle kalandja. A pápaiak rengeteg kincset tároltak könyvszekrényeikben, a háború előtti magyar könyvkiadás minden sikeres írója megtalálható volt: Zsigray Julianna, Herceg Ferenc, Kosáryné Réz Lola, Szabó Dezső, Ignác Rózsa, Erdős Renée, Szerb Antal, Gulácsy Irén, Kodolányi János, Nyirő József, Harsányi Zsolt, Csathó Kálmán, Zilahy Lajos, Márai Sándor, Kuncz Aladár, Krúdy Gyula, vitéz Somogyvári Gyula, Gárdonyi Géza. Az Erdélyi Szépmíves Céh kiadványai, az Új Idők bekötött, több évet átfogó példányai. A külföldiek közül a „nagy” oroszokon kívül 467
