Lapok Pápa Történetéből, 2004

2004 / 1. szám - Huszár János: Bevezető dr. Csoknyay József Késői rekviem című művéhez

A tanári testület 1947. június 8-án gazdag müsorú újjáépítési ünnepélyt rendezett várakozáson felüli anyagi és erkölcsi sikerrel.

1946. novemberében Dolgozók Tanítóképző Intézete nyílt az intézet kebelében 32 tanulóval, dr. Biczók Ferenc tanár vezetésével.

Az újjáépítés mellett nagy lendülettel folyt az oktató-nevelő munka. Hogy eredményesen, igazolja az 1949-ben megindított „Nevelj jobban” munkaverseny: az intézet az ország tanítóképzői közt első helyre került.

A Vkm. 1949. április 13-án kelt 216.988/1949. VI. 1. sz. rendeletével Pápán Pedagógiai Főiskola létesítését rendelte el. A szervezéssel dr. Csoknyaí József igazgatót bízta meg. A 120 főre tervezett első évfolyamra 320 tanuló jelentkezett. A szervezést azonban augusztus hónapban leállították.

Az intézet alapításának 60. évfordulóját ünnepségek sorozatával, volt tanítványok nagy találkozójának megrendezésével ünnepelte meg a tanári testület. Az ünnepségről beszámolt a magyar rádió is.

Amikor híre járt, hogy a tanítóképzőket felsőfokú intézetekké szervezik, a járási párttitkár, a városi tanács elnöke, a szakszervezeti titkár és az igazgató küldöttségben kereste fel Kossá István pénzügyminisztert, a város országgyűlési képviselőjét és támogatását kérték, hogy Pápát is jelöljék ki az új intézet székhelyéül.

Az intézet megszűnésének sötét árnyéka borult a tantestületre, tanulóifjúságra. A tanári testület tagjait fokozatosan áthelyezték más intézetekbe: Hollósy Tibor igazgatóhelyettest Szombathelyre, dr. Csoknyay József igazgatót Győrbe. Az intézet utolsó évfolyama is Győrben fejezte be tanulmányait.

A távozó igazgató javaslatára a megszűnő intézet vezetőjévé Baksa József igazgatóhelyettest. helyettessé Lux Ibolya tanárnőt nevezték ki. Ok irányították az intézet utolsó fél esztendejének tanulmányi munkáját. Szomorú, nehéz feladat várt rájuk!

Az előzőekben felsoroltuk azokat - az első tanári kar névsorát -, akik ennek az intézetnek a munkáját elindították, iktassuk ide azokét is - az utolsó tanári kar névjegyzékét -, akik 63 év után ezt a munkát befejezték: Baksa József igazgató, Lux Ibolya igazgatóhelyettes,

Cziráky Lajos, Galló Pál, Khell Zoltán, Nemcsics Elekné, Tölgyes László tanárok; Csonka Gyuláné, Huszár Jánosné, Iványos Józsefné, dr. Kiss Gáborné, Nagy Andorné, Simon Erzsébet gyakorlóiskolai nevelők.

És nem lehet megindulás nélkül olvasni az intézet tantestületének 1959. június 29-én tartott utolsó értekezletéről készült jegyzőkönyvet. Baksa József igazgató búcsúbeszédében a következőket mondta:

„Az iskola történelmének szomorú szakaszához érkeztünk, a 63 éves Pápai Állami Tanítóképző Intézet becsukja kapuját. Rám és ránk vár a szomorú feladat, hogy történelmének aranylapjait lezárjuk és a könyvet becsukjuk... Ez az intézmény több mint fél évszázad alatt hű maradt azokhoz az eszmékhez, amelyeket az első igazgató a város lakosságához intézett lelkes szózatában megjelölt. Tanítónemzedékek egész sora szívta itt magába a nép és a haza olthatatlan szeretetét... majd a történelem mond ítéletet azok felett, akik kioltották azt a tüzet, amely oly sokáig, s olyan messze világított... a magyarság szegényebb lett ennek az intézetnek a megszűntével. Legyen áldott mindazok emléke, akiknek része volt ennek az intézeti nemes szellemnek kialakításában, a nép és hazaszeretet tüzének felszításában!”

E zárószavak igazolására felsorolhatnánk azt a sok száz kiváló pedagógust, akik ebből az intézetből indultak vagy benne működtek. Sajnos, erre itt nincsen lehetőség. Néhányat mégis azok közül, akik egyetemi, főiskolai katedrára, fontos állami beosztásba kerültek, országos művészi rangot szerezetek - a teljesség igénye nélkül - ideiktatunk: Szováthy Lajos, Sarudy Ottó, Pethes János, Nagy Sándor, Móra László, Koltai Jenő, Kalmár Márton, Fónay Tibor, dr. Sulyok Kálmán, Buday Lajos, dr. Biczók Ferenc, dr. Varga Dezső, Hollósy Tibor, dr. Barcsay Tibor, dr. Baksa József, Lux Ibolya, Kokas Ignác, Cziráky Lajos, Molnár Aurél, Kapor Károly, Vájná József. Ok és a többiek becsülettel őrizték azt a nemes szellemet, amelyet ez az intézet több mint egy fél évszázad alatt kisugárzott. Élesztették és élesztik ma is szerte e hazában a hivatás, a nép, a haza szeretetének szent tüzét.

445