Lapok Pápa Történetéből, 2004

2004 / 2-3. szám - Czirók Viktória Eszter: Pápai emlékek

Késedelmes, rossz törlesztője lennék az itthon bőven kapott javaknak, emberségnek, ha meg nem emlékeznék az orvosokról, akik egészségünkre vigyáztak. Kezdve a szülész dr. Kolbe Lajossal, aki a bábaasszony, a szomszéd Olaszi néni asszisztenciájával vi­lágra jöttünket segítette. Dr. Marton Gyula a homlokomat varrta össze egy csecsemőkori balesetet követően. Dr. Kötél József sikeresen vette fel a harcot a Koch-bacilusokkal és meg is nyerte a csatát, amikor a kétéves kistestvé­remet megmentette a nehezen megszerzett Streptomycin injekciókkal. Dr. Kalapos György figyelemmel kíséri hirtelen növekedé­semet és étrendi tanácsokkal látja el édes­anyámat csontjaim védelmében. A doktor bácsik a beteg gyerekek ágya mellett ülnek, és még tréfálkozni is van idejük a receptírást követően. Lányaik iskolatársaink közé tartoznak: a Kolbe nővérek a húgom korosztálya, Marton Erzsivel az óvodától az érettségiig együtt járjuk az egész utat, a Kötél lányokkal az evangélikus Vasárnapi iskolába járunk és Gyenesdiáson nyaralunk, a Kapernaumban, a mai napig fennálló gyer­meküdültetési intézményben. Ez az egyetlen nyaralóhely, ahová egyedül elengednek nya­ralni a szüleim. Kalapos Helga szintén hosz- szútávon útitársam egészen az érettségiig. Egyáltalán, mi, gyerekek, sokan vagyunk! Ez az ember érzése reggelente, iskolába me­net, amikor gyalogosan, kerékpáron sok-sok tanuló és sok tanító igyekszik az iskolák felé. Először megjelennek a legmesszebb lakók, utánuk a többiek. Mire becsengetnek, ott ülünk a helyünkön, és a belépő tanárt felállva köszöntjük. A hetes jelenti az osztálylétszá­mot, a hiányzókat. Az óra általában nyugod­tan, jó hangulatban telik, pedig a létszám mindig harminc fölött van ezekben az évek­ben. A gyakorlóiskola létszáma kiegészül az óvodában megismert, de azóta a Zárdában tanuló katolikus növendékekkel, és néhányan más iskolákból kerülnek ide. Kezdetben min­den tanár felolvassa a névsort órája elején, hogy megismerjen bennünket, miközben ma­gunk is ismerkedünk társnőinkkel. Az ottho­nosság érzése fontos, hiszen annyi új és isme­retlen dologgal kell szembenéznünk! Legelőbb avval a ténnyel, hogy minden tárgyat más-más tanár tanít. Tanáraink néhány kivételtől eltekintve fiatalok, lelkesen, teli energiával látnak munkához. Osztályfőnö­künk dr. Ürmös Lászlóné Huszár Ilona, mind a négy éven keresztül, egyben a magyar nyelv és irodalom tanárnője. Nem anyáskodik ve­lünk, inkább kicsit szigorú és távolságtartó, és mintha mindig valami nagy gondja lenne. Az olvasás-írás-fogalmazás három pilléréből itt, ővele lesz anyanyelvűnk és irodalmunk ha­talmas épülete. Irodalom-szakkört is vezet számunkra mind a négy tanévben, ahol főleg Jókai müveket olvasunk, elemzünk. Jókai az, akit az új rendszer is kénytelen elfogadni, mert ha őt nem, akkor ugyan kit fognak taní­tani az iskolákban? így alaposabban is meg­ismerkedünk vele, mint a tanórán. Jókai gaz­dag kifejezésmódját külön tanulmányozzuk, valódi filológusi alapossággal magyarázva az idegen szavakat a műveiben, amiktől bizony hemzsegnek a lapok. Jókai híres regényének, A Kőszívű ember fiai-nak dramatizált változatát ekkor viszi színre az újonnan megalakult Pedagógus Színtársulat. Minden iskola minden diákja megnézi az előadást, ami hatalmas siker. Más előadásokkal is megörvendeztetnek bennün­ket és minden alkalommal nagy sikert köny­velhetnek el. Színházba évente többször is eljutunk a győri, veszprémi színtársulatok jóvoltából. A mozik igényesebb filmjeire az iskola visz el bennünket. Ekkor forgatják, mutatják be egymás után az angol gyártmányú, Shakes­peare drámáiból készült filmeket, a franciák saját klasszikusaikat, az olaszok pedig a mo­dem mozi gyöngyszemeit kínálják. A délutáni mozielőadások mindig tele vannak iskolások­kal. Amerikai filmet nem láttam, orosz filmet néhányat, főleg háborús filmeket. Az iroda­lom-szakkörön megpróbálkozunk néhány film elemzésével, mindezek az élmények hatalmas gazdagodást jelentenek tíz-tizennégy éves korban. Az Operaház messze van, nem is jutok el oda érettségiző korom előtt, az operák világát mégis közel hozza a rádió és a „Film, Szín­ház, Muzsika” című művészeti hetilap, ahol mindig megtalálni a műsoron lévő operák 459

Next

/
Oldalképek
Tartalom