Lapok Pápa Történetéből, 2004
2004 / 2-3. szám - Czirók Viktória Eszter: Pápai emlékek
képen megörökített gyerekek két osztályt képviselnek, mert a tanítónőket az osztatlan falusi iskolák munkamódszerére képezték ki. A tanteremben mindig két tanulócsoport dolgozott; egymástól eltérő tanulnivalókat tanított a tanítónő. Amíg az elsősök olvastak, a másodikosok éppen másolással, vagy feladatmegoldással foglalkoztak. A sokéves gyakorlattal rendelkező tanítók könnyen megbirkóztak evvel a helyzettel, de a jelöltek számára nagy erőfeszítést igényelt. Mi, gyerekek, megszoktuk, hogy a tanórán Emma néni mellett más, „kistanítónéni” is van velünk. Gyakran tízen, húszán, a saját tanáraikkal vonulnak be az osztályba, „bemutató tanításra”, ilyenkor a mi tanítónénink tanítja a jelölteket, velünk együtt. Máskor a kistanítónéni tanít bennünket társnői jelenlétében, tanárai figyelő szeme előtt. A tantermünkben a padsorok mellett székek sorakoznak a falak mellett, körös-körben. Néha olyan sokan jönnek „hospitálni”, hogy nincs elég ülőhely, végigállják az órát. A gyerekek számára mindez felér egy színházi előadással. Elég hamar megtanuljuk, hogy szolidárisak legyünk a kistanítónénikkel, nehogy rossz jegyet kapjanak. Minden erőnkkel igyekszünk együttműködni velük. Ugyanez a helyzet Emma nénivel is, aki ugyan nem kap már semmilyen rossz minősítést, de a „mundér becsülete” azt diktálta, hogy az óra a legnagyobb rendben menjen. Az igazi látványosság mégis az év végi vizsga, amikor szüléink ülnek a fal melletti székeken, előttük kell szerepelnünk versmondással, olvasással, a szorzótábla felmondásával. Az első négy iskolaévem így zajlik le; az év végi vizsga az ötödik osztálytól szűnik meg, ahogy a gyakorlóiskola is. Addig azonban négy tanév telik el a gyakorlóiskolák megszokott módján, alapos munkával, csipetnyi látványossággal, érdekesen. Örömmel megyek iskolába reggelente, hiszen mindig történik valami érdekes. Barátnőm több is akadt. Jutkával hazakísérjük egymást iskola után olyan módon, hogy előbb én elkísérem őt a kapujukig, aztán ő eljön velem a mi kapunkig. Itt nem hagyjuk abba, megint visszakísérem, aztán ő jön ismét velem hazáig. Annyi mondanivalónk van egymásnak, hogy nem bírunk elválni másnak, hogy nem bírunk elválni egymástól. Végül valamelyik felnőtt megsokallja az ingázást és szétválaszt bennünket. Bellával egy padban ülünk több tanéven keresztül és igazi szövetségesek vagyunk. Vele hittanra is együtt járok, mert az evangélikusok külön hitoktatásban részesülnek. A reformátusok hittanóráján hazamehetünk, máskor játszhatunk az udvaron a lyukasórán. Hitoktatónk Dombi László tiszteletes úr, több tanéven keresztül, amíg csak megmarad az iskolai hitoktatás. Bizonyítványunkban így szerepel ez a tantárgy, az első helyen a tantárgyak listáján: „Hit és erkölcstan” - ahogy később a főiskolai leckekönyvben első helyen áll: „Marxizmus-Leninizmus.” Mind a két diszciplínából mindig jelesem volt, így igazán elmondható, hogy erkölcsileg felkészítettek minden eshetőségre, ami az életben adódhat... Tény, hogy a „protestáns kötelességtudat”, amit otthon is igyekeztek belém táplálni, egy csipetnyi puritán szigorral és aszkétizmussal együtt, egész életemben jellemző volt rám, szerencsére éppen elviselhetően kiegyensúlyozva az őseimtől örökölt életvidámsággal, optimizmussal és a boldogságra való képességgel. Leírom a tanítónő nevét: Czucza Emma, áldott legyen emléke! Sírja az Alsóvárosi temetőben, „keze nyoma” rajtunk, egykori tanítványain. Fekete kalapot hordott, fekete ruhát; tanítványai jelentették számára a családot, pótolták saját, meg nem született gyermekeit. Mint olyan gyakran ebben az időben, sok tanult nő maradt egyedül. Tanítónők, tanárnők, értékes emberek, szép, csinos nők. Mintha ez a pálya kizárta volna a családi élet boldogságát a nők számára. Emma néni „fedez fel” jó olvasónak, fogalmazónak, versmondónak, ahogy ez a továbbiakban is mindig fennmarad. Képességeimről addig természetesen fogalmam sincs, bár a betűket ismerem, mire Emma néni elé kerülök. Nem töltöm hiába a téli délutánokat a képeskönyvek, később a mesekönyvek társaságában. Az első osztályban először szótagolva olvasunk, de karácsonyra minden betűt megtanulunk, a szótagoló olvasás könnyen megy mindenkinek. A tanév végére ebből 453
