Lapok Pápa Történetéből, 2003
2003 / 5-6. szám - Mészáros Gyula: A vitéz Szügyi Zoltán vezérőrnagy 1945. július 1-i memorandumának története
Az osztrák legitimista vezetőkkel 1945 szeptemberében kerültem kapcsolatba, amikor dr. Bozóky Jenő és Czermann Antal révén a gróf Goys kastélyba megbeszélésre lettem hivatalos gróf Goys Zénóhoz, az osztrák vöröskereszt vezetőjéhez, aki egyúttal az osztrák legitimisták vezére is. Magyar részről az emigrált politikusok közül Bozóky és Czermann, a katonai vezetők közül Kudriczy István altábornagy, Németh János vezérkari ezredes, Kollényi György vezérkari alezredes és én vettem részt. Angol részéről Saunders őrnagy, az angol titkosszolgálat vezetője, King százados, valamint még egy százados, akinek nevére nem emlékszem. Ez a megbeszélés akkor játszódott le, amikor Karinthiában Habsburg Ottó két öccse meglátogatta az osztrák legitimistákat. A megbeszélés fedőtémája: gazdasági kapcsolatok felvétele Magyarország és Ausztria között, ha a viszonyok tisztázódnak. Ezen tárgyalás valódi célja a Habsburgok restaurálása volt mind Magyarországon, mind Ausztriában. A fenti megbeszélés után vettem fel a kapcsolatot az ott jelen volt King századossal, akivel dr. Bozóky hozott össze. King százados volt az, akivel később megbeszéltem Raffay kijövetelét. Ezek voltak azok az előzmények, amelyek Raffayval és rajta keresztül a Független Kisgazdapárt egy részével való kapcsolat felvételéhez vetettek. Szügyi Zoltán s.k.”6 Az előzőekben említett „Memorandum” szövege a következő: „M. KIR. SZENT LÁSZLÓ HADOSZTÁLY PARANCSNOKA VITÉZ SZÜGYI ZOLTÁN VÖRGY BIZALMAS A MAGYAR ÁLLAM POLITIKÁJA ÉS A MAGYAR POLITIKA ESEMÉNYEI 1938-tól 1945-ig Dél Ausztria területét megszálló angol erők parancsnokának! 6 Történeti Hivatal. V-2000/30, 293-295 f. KEGYELMES URAM! Amikor a Magyar Állam politikájáról és a magyar politika 1938-tól 1945-ig tartó eseményeiről egy tájékoztató jellegű felterjesztéssel fordulok nagyméltóságodhoz, ki kell jelentenem, hogy ezt, mint magánember teszem, akit ezzel a feladattal a magyarság részéről senki sem bízott meg. Ezen lépésem indoklására az alábbiakat jelentem: AJ Elöljáró angol parancsnokságomtól engedélyt kaptam feleségem és kisfiam felkutatására, akinek sorsáról már hónapok óta nem tudtam semmit. Eme kutatóutam során úgy az angol, mint az amerikai csapatok által megszállott részek különböző táboraiban alkalmam volt a menekült magyarság minden rétegével érintkezésbe jutni. Megdöbbenéssel tapasztaltam, hogy amíg a menekült magyarság kb. 95 %-a egységes állásfoglalással sorsának irányítását az angol nemzet jóindulatára bízta, s egy angol érdekterületnek számító Magyar- országba akar hazamenni, addig egy kb. 5 %- os kisebbség, támogatva a magyarországi kommunista párt által kiküldött agitátorokkal, mindenképpen meg akarja bontani ezt az egységes felfogást. Fegyelmezetlenségekkel, törvényellenes cselekedetekkel, tömeges szökésre való csábítással igyekeznek a menekült magyarságot az angol és amerikai megszálló hatóságok előtt kompromittálni. Propaganda jelszavunk a közkatonák és egyszerűbb munkások felé: „Menjetek haza, otthon minden jól van, az angol és amerikai hatóságok mindenkit hazaengednek, csak a tisztjeitek akarnak itt tartani, hogy a németeknek továbbra is rabszolgamunkát végezzetek.” A tiszti kar és az intelligensebb réteg felé más eszközökkel dolgoznak. Itt az alábbi érveket hangoztatják: „Mit vártok ti az angoloktól, hiszen látjátok, hogy szóba sem állnak veletek, vezető embereitekkel nem tárgyalnak. Előbb-utóbb úgyis kiszolgáltatnak benneteket a bolsevistáknak, hogy megszabaduljanak élelmezésetekkel járó gondjaiktól.” „A bolsevista Magyarországnak szüksége van vezető emberekre, menjetek haza önként, akkor semmi bántódásotok nem lesz. Az el430
