Lapok Pápa Történetéből, 2003
2003 / 2. szám - Bevezetés a pápai képeslapok világába
2. SZÁM LAPOK PÁPA TÖRTÉNETÉBŐL PANNICULUS SER.C. NO. 163. 2003. Bevezetés a pápai képeslapok világába ÜRMÖS LÓRÁNT: A pápai képeslapok története 1897-től 1945-ig Az utóbbi fél évszázad lapjairól szóló kitekintést Somfai Balázs írta Bevezetés A magyar képeslapok kutatása csak az utóbbi évtizedekben vált divatossá és erőteljessé. Míg a nyugati országokban a kezdetektől gyűjtötték és feldolgozták a képeslapokat, addig hazánkban a kezdetek biztató hagyománya hamar megszakadt, a II. világháború után pedig „kispolgári” szórakozásnak tartották, és enyhén szólva lenézték ezt a hobbit. Az elmúlt időben annak köszönhető az érdeklődés fokozódása, hogy néhány fővárosi antikvárium és aukciósház rendszeresen rendezett képeslapárveréseket. Ezeknek kedvező és kevésbé kedvező következményei is lettek. A szekrények mélyéről nagyszülők elfelejtett albumai kerültek elő, a külföldi utazások során a nagyvárosokban aránylag olcsón lehetett régi magyar képeslapokat vásárolni — melyeket egykor tőlünk küldtek ki —, és ezeket árverésekre adták be, bővítve a választékot. Például a századfordulón Pápáról sokan leveleztek Bécsbe anzikszkártyákon. Az aukciók következtében a lapok ára megemelkedett, némelyik városképes lapot több ezer, sőt több tízezer forintért vitte el új tulajdonosa. A rekordot egy budapesti lap érte el, 250 ezer forintot fizettek érte. A pápai képeslapok ára pár száz forinttól néhány ezer forintig terjed. Viszont az árverések következtében felbukkantak több, eddig ismeretlen, városképet ábrázoló levelezőlapok. A látóképes lapok — ahogy a századelőn nevezték a településről készült lapokat — kutatása elválaszthatatlan a helytörténettől, hiszen egy-egy múlt század végi utcakép teljesen megváltozhatott; a házak egy részét azóta lebontották vagy átépítették. Többször előfordult, hogy egy épület felújításánál — eredeti tervrajzok és más korabeli kép hiányában — képeslapról állapították meg, hogyan nézett ki az építésekor. A múlt századi vidéki újságok ritkán közöltek fényképeket. Az elmúlt néhány évben divatossá vált, hogy egy-egy magyar települést — mint például Szombathely, Balatonalmádi, Kőszeg, Pannonhalma, Mezőtúr, Tihany, Nagykáta, Kolozsvár, Újvidék, Hódmezővásárhely stb. — kizárólag régi képeslapokon, színes, drága albumokban mutatnak be. Pápa úttörő szerepet játszott ebben, mert Budapest után első vidéki városként 1987-ben megjelentetett hasonló könyvet. A szerkesztése és a válogatása nagyon jól sikerült, de sajnos a nyomdai kivitelezés fölött mára eljárt az idő. Az olvasók az egyszínű, életlen képeket hiába böngészik nagyítóval; az épületek részleteit, az üzletek portáljainak feliratait, illetve a régi pápai lakosok arcvonásait nem tudják alaposan megnézni. A képeslapok kiadása ritkán számított rendkívüli eseménynek, így a sajtóban csak néha jelent meg róluk híradás. Általában kevés írásos emlék maradt fenn, ezért sokszor nehéz meghatározni ma már egyik-másik lap 403
