Lapok Pápa Történetéből, 2003
2003 / 5-6. szám - Mészáros Gyula: A vitéz Szügyi Zoltán vezérőrnagy 1945. július 1-i memorandumának története
mindaddig, míg a német csapatok bevonulása meg nem kezdődött. Két nap múlva a németek minden oldalról megrohanták Magyarországot, a Kállay kormányt lemondásra kényszerítették, sőt, egyes tagjait elhurcolták (Kállay maga csak úgy tudta ezt elkerülni, hogy a török követségre menekült). Amikor a kormányzó vonakodott más kormányt kinevezni, azzal kényszerítették, hogy a románokkal, horvátokkal és szlovákokkal szállatják meg az egész Magyarországot. 3./ Ezzel megkezdődött nálunk is a Gestapo uralma. (Eddig ugyanis a német kormány a NSLAP valamint a Gestapo minden beavatkozását a magyar belügyekbe el tudtuk hárítani.) Megkezdődött a zsidóság teljes kikapcsolása a gazdasági és közéletből, valamint vagyonuk elkobzása, gettóba kényszerítésük és Németországba való kihurcolásuk. Minden intézkedést határozott német parancsra és a kormányzó valamint az országgyűlés akarata ellenére hajtott végre a kormány. A kormányzó annyira ment annak kifejezésében, hogy nem ért egyet a kormány politikájával, hogy nem is engedte a zsidó rendeleteket az országgyűlés elé vinni és ezért nem is hívta össze a parlamentet, mondván: viselje csak egyedül a kormány a felelősséget ezekért az intézkedésekért. A Gestapo mindezek retorziójaként nemcsak a nevesebb zsidó közéleti férfiakat emelte ki egymásután, hanem komoly és nagynevű magyar politikusokat is elhurcolt. Bajcsy- Zsilinszky Endre és Malasics Géza ország- gyűlési képviselőket, gróf Sigray Antal, gróf Csekonics és őrgróf Pallavicini felsőházi tagokat, sőt a kormányzó ellen is puccsot készített elő. A kormányzó azonban időközben a helyzet ura lett és puccsban érintett minisztereknek, majd az egész Sztójai kormánynak távoznia kellett. E kormánynak egyébként is nehéz helyzete volt, mert a németek ama követelését, hogy az egész magyar ipar német vezetés és ellenőrzés alá kerüljön, még ő sem fogadta el. Ebben az időben volt a magyar kormány és magyar vezérkar a legválságosabb gondokban a magyar nemzet sorsát illetőleg. A magyar vezérkar már régen tisztában volt azzal, hogy a németek elvesztették a háborút, s hogy Göbbels nagyhangú ígéretei a csodafegyvereket illetőleg csak blöffök és üres fenyegetések, melyek nem is annyira külföldön szóltak már, hanem saját hadseregén belül a Wehrmachtnak. A Wehrmacht csapatok ebben az időben legalább annyira gyűlölték a saját SS-eiket, mint mi, magyarok. Kilátástalannak láttak minden további vérontást s csak a Gestapo és az SS-ek drákói retorziói tartották úgy ahogy bennük a fegyelmet. A bolsevisták azonban már a határainkon voltak, s a magyar közvélemény irtózott a bolsevista megszállástól. A magyar vezérkarnak dönteni kellett, de a vélemények különbözők voltak. Egyik vélemény - éppen a közvélemény hatása alatt - javasolta, hogy minden erőnket totálisan mozgósítva, mindaddig védjük a bolsevizmus ellen a Kárpátok gerincét, míg a németek a nyugati arcvonalakon összeomlanak, s az ország nyugat felől angol megszállás alá kerülhet. A másik vélemény szerint minden értékünket, a fiatalságunkat és asszonyainkat nyugat felé kellett volna menteni, hogy az összeomlásnál ne a bolsevisták hanem az angolok kezébe kerüljenek. Az első terv a németeken bukott meg - bár mit sem sejtettek eme elgondolásunkról -, mert általában voltak bizalmatlanok a magyar hadsereggel szemben, hogy ellenük fordul. A második tervet részben a németek segítették elő, amikor minden fegyverforgató és munkabíró embert erőszakkal ők maguk telepítettek ki - részint, hogy az SS csapatokba kényszerítsék, részint, hogy munkába állítsák őket. Hogy a németek akkor már milyen durván intézték a magyar ügyeket, mutatják a következők: AJ A mozgósítást március 19-én az orosz támadásra való tekintettel ők kívánták, mikor azonban a magyar kormány el akarta rendelni az egész magyar haderő mozgósítását, ezt már nem engedték meg, hogy a kormány helyzete erősödjék. B./ Bár az orosz támadásnak a Kárpátokhoz való közeledése éppen azt kívánta volna, hogy minden magyar fegyveres erőt a Kárpátalján és Észak-Erdélyben vonjuk össze, kifejezetten (írásban) megtiltották, hogy a Kolozsvár - Máramaros sziget vonaltól keletre magyar csapatok legyenek. 436
