Lapok Pápa Történetéből, 2002

2002 / 6. szám - Tamás László: Fordított távcső

lyebben belém rögződtek, mint a középiskolában tanultak. Jellemzésül leírom a már említett Hajnal Ferenc tanító bácsi egyik történetét, amelyeknek hatása a mai napig is elkísér. Mielőtt Pápára került a plébániaiskolába, valahol a Somogybán egy kis faluban tanítósko- dott, ahol éppen halvacsorát fogyasztottak, és egy vendégnek a torkán akadt a halszálka. Olyan szemléltetően adta elő az áldozat fulla- dozását, arcának színeváltozását, majd végül azt, miként vette ki a fuldokló szájából a szálkát, hogy rám irtózatos hatást gyakorolt. Soha nem tudtam — azóta sem tudom — a halat semmiféle formában megenni.

Számtalan, a népi bölcsességeket magában rejtő közmondás és szólás-mondást tanultunk meg tőle, amelyekből ma is többtucatnyit szoktam idézni. A régi magyar mondákat és regéket szájtátva hallgattuk, és meg is jegyeztük magunknak. Az is igaz, hogy ehhez kellett a tanító szuggesztív egyénisége. Talán úgy tudnám ezeket az órákat jellemezni, hogy egyszerűen képtelenek voltunk nem odafigyelni. Egyszerű népdalokat, az akkor éppen aktuális hazafias dalokat, és egyházi énekeket énekeltük.

Gyermekkoromban még nem volt elterjedt a rádió, elsősorban anyagi okok miatt a töl- cséres gramofon is ritkaságnak számított. A rádió fokozatos elterjedésével megjelentek az olcsó slágerek, amelyeket mindenki énekelt és dúdolt, vagy fütyült. A zene és éneklés iránt felfokozott igény mutatkozott: énekelt az asz- szony takarítás és főzés közben; az iparos munkavégzés alatt; az inasok pedig fütyülték az éppen divatos dalokat. A ’’Tenyeremben hordom, lehozom a csillagot én” vagy a ’’Jártam ablakid alatt egy holdvilágos éjjel” című dalok szövege és melódiája még mindig bennem van. Egy-egy ilyen dal hosszú évekig forgalomban volt, ellentétben a mai tömeg- termeléssel. Mostanság elképzelhetetlen, de akkortájt megszokott jelenség volt, hogy az iparos és kereskedőréteg estefelé, munkából jövet énekeltek az utcán. Ma bolondnak néznék őket az emberek. Vasárnapokon a kocsmákban borgőztől hevített hangok rengették a falakat, igaz ez inkább a falusi helyeken volt

szokásban. Az embereknek, elsősorban a fiataloknak a vonzódása a zenéhez abban is megnyilvánult, hogy nagyon sokan próbáltak hangszereken játszani a legkülönbözőbb eszközökkel, természetesen csak úgy hallás után. A gyerekek közt a szájharmonika volt a sztár, melyekhez már negyven - ötven fillérért hozzá lehetett jutni. A gépzene elterjedésével ezek több máshoz hasonlóan elsorvadtak; a zene, a dal iránti igény elkorcsosulását nem lehetett megállítani, hiába kerültek forgalomba a legrafináltabb hangzást biztosító csodamasinák. Ma már — egy hihetetlenül szűk kört leszámítva — nem gyakorlói, csupán fogyasztói lettünk a zenének.

Alaposan elkanyarodtam az elemi iskolától, egy dolgot még meg kell említeni vele kapcsolatban: a hittanórákat. Amint tudjuk, a legérzékenyebb és legfogékonyabb, legköny- nyebben befolyásolható a gyermeki lélek. Ilyenkor könnyű megvetni az alapját a valláserkölcsi nevelésnek. Ennek fontos segédeszköze volt a kis katekizmus, melynek segítségével kérdés-felelet formájában tanultuk a vallási fogalmak alapvető tételeit, sokszor olyan dolgokat is, amelynek értelméről akkor még fogalmunk sem volt. A már említett Irén nővérem súlyos betegsége végén szinte semmit sem tudott már enni, hiába kérlelte anyám. Én ezt akkor hatévesen a hatodik parancsolat megszegésével azonosítottam, azt hívén, hogy ez a paráznaság, s mikor ezt megmondtam neki, még szörnyű kínjai közt is elmosolyodott. Hasonló kételyeinkre csak jóval később tudtuk meg a választ. A kis Jézus születése, karácsonyfa, Mikulás, húsvéti nyuszi a gyermeki lélek misztérium-szükségletét szinte teljesen kitöltötte. A kis katekizmusban lévő képek tovább növelték ezeket a képzeteket, nem beszélve a halálos bűnök és a pokollal való rémisztgetés hatásairól. Ahogy nőttünk, úgy ezek a képek kezdtek tisztulni, és kevésbe hatottak már ránk a hittanár intelmei. Egyre többször okozott dilemmát a délutáni szívgárda gyűlés vagy a vasárnapi szentmise, és a számtalan játéklehetőség közötti választás.

Már az előzőekben említettem a testi fenyítést, most nem a helyességéről, hanem a mód381