Lapok Pápa Történetéből, 2002

2002 / 6. szám - Tamás László: Fordított távcső

hasonlóan a többi társához — a Tapolca híd- jánál állt, lévén ő a hidak védőszentje. Hűsé­gesen is védelmezi immár két-háromszáz év óta, és méltatlanul nevezi őt a népnyelv Olajbanfőtt Szent Jánosnak. Volt nekünk a negyvenes évek elejéről or­szágzászlónk is, főalakja egy marcona magyar vitéz volt. Nem sokkal élte túl az oroszok bejövetelét, helyén most egy unatkozó férfi­alak támaszkodik. A század első feléből szárma­zik Petőfi és Jókai mellszobra, az előbbi szemre­hányóan, az utóbbi elnéző mosollyal szemléli az iskolába siető kollégistákat, attól függően, hogy elkészült-e a házi feladat. De az sem kizárt, hogy a szemközti Nátusban a csinos diáklányokkal kokettáltak. Lassacskán felnövekedtem, megkaptam el­ső hosszúnadrágomat, és már nyakkendőim is voltak. Mire elértem a 13-14 kort, eléggé megerősödtem, s apám és a többi hasonló korú gyerek szülei úgy gondolták, hogy vége az ingyen kenyérpusztításnak, a nyári iskolai szünetekben dolgoznunk kellett. Fizikai adott­ságainktól függően ki-ki bojtárnak, kifutónak vagy kőművesek mellé szegődött el segéd­munkásnak. A bejáró falusi gyerekek sem unatkoztak odahaza. Úgymond a nyáron megkerestük az évi tandíjat. Családi kapcsola­taim révén egy Pápához 20 km-re lévő falu­ban töltöttem két-három nyarat ’’ismerked­vén” az építőipari segédmunkások nem éppen könnyű mindennapjaival. Közben módom volt az akkor falusi életformával közelebbi kapcso­latba kerülni, megtapasztalván az egyszerű falusi emberek munkáját, szokásait. Az idilli falusi élet árnyékos oldalait is megismertem: láttam az uradalmi cselédek sanyarú sorsát, a közös konyhákat, a meztelenül futkosó apró­ságokat, és hallottam a sok-sok panaszt a munkavezetők visszaéléseiről, és megélhetés ezernyi gondjáról. Visszagondolva ezekre a munkás nyarakra, ma már belátom annak he­lyességét, hogy fiatalon meg kellett szoknunk, hogy semmit sem adnak ingyen, továbbá azt, hogy a szabadban végzett kemény munka fizikailag is erősített bennünket. Testileg és szellemileg megerősödvén ér­keztem el életemnek egy újabb szakaszához: apám beíratott a Pápai Református Kollégi­umban indult kereskedelmi iskolába. Ez már komolyabb dolog volt, mint a polgári fiúisko­la, itt már nem öt, hanem havi húsz pengő volt a tandíj, ráadásul itt a tananyag elsajátítását is szigorúbban megkövetelték. Persze tandíj- kedvezményt, sőt tandíjmentességet is el lehe­tett érni, de hát ahhoz olyan többlettanulást kellett volna teljesíteni, ami messze megha­ladta társaim nagy részének és az én szorgal­mamat is. Már az első nap rosszul kezdődött számomra. Az osztályfőnökünk — boldog emlékezetű — Ruzsás Lajos az osztálykönyv adatait írta be: anyakönyvi adatok, előző isko­la, annak tanulmány eredménye stb. Ügyelvén az adatok pontosságára a neveket kibetűzve kellett esetenként bemondani, pl. Kováts Zol­tán t, s-sel; Schmiedhoffer Gyula s, c, h-val. Mindenki elrebegte az adatait, néhányan még büszkén kivágták, hogy a nevük y-ra végző­dik. Itt kezdődött a dilemmám: az én sem­mitmondó Tamás László nevemmel mit lehet kezdeni? Mentőötletem támadt — a lehető legrosszabbkor — büszkén kivágtam: Tamás László nagy T-vel. Osztályfőnököm kezében megállt a töltőtoll, rámnézett, nyelt egyet és megszólalt: az óra után jöjjön be a tanáriba. Rosszat sejtettem — teljes joggal. Nem díjaz­ta a humoromat, legalábbis nem olyan formá­ban, ahogy én gondoltam: két irtózatos nagy pofont kaptam a Mohamed Ali méretű Ruzsás Lajostól, továbbá néhány intelmet, amit már könnyebben elviseltem. A jobbára Pápáról és a Dunántúlról össze- sereglett diákok szabadabb, frissebb levegőt hoztak magukkal a kollégium latin és görög nyelvtől átitatott falai közé. Mi például általá­nossá tettük a tegeződést a felettünk járó isko­latársainkkal. Megrökönyödve tapasztaltuk, hogy az alsós gimnazisták ’’alászolgáját” kö­szöntek a felsősöknek. Mindazonáltal ránk is kisugárzott a hagyománytisztelő, de ugyanak­kor a korszerűbb tanítási módszereket támo­gató nagyszerű iskola hatása. A kor kereskedelmi és gazdasági élet köve­telményeinek megfelelően praktikus, hasznos tantárgyaink voltak: gyors- és gépírás, magyar és német kereskedelmi levelezés, kereskedel­396

Next

/
Oldalképek
Tartalom