Lapok Pápa Történetéből, 2002
2002 / 6. szám - Tamás László: Fordított távcső
Talán el sem hiszi a mai fiatal, hogy a férfiaknak is hosszú, vállpántos fürdőruhát kellett viselniük, gondolom a város vaskalapos vezetőinek utasítására. Hol vagyunk már ettől! Az akkori látogatók ma már nagyszülők, sőt déd- szülők, akik nosztalgiával gondolnak arra, hogy annak idején Rechnitzer Zoltán úszómester rúdra erősített kötelén küszködtek az úszni tanulók a 17-18 fokos vízzel. Hangulatos fürdőhely volt a Városmalomnál a Tapolcán kialakított betonaljzatú uszoda, két oldalt fehérre meszelt deszka kabinsorral. Ez már olcsóbb volt, és elég nagy népszerűségnek örvendett, állandó látogatói voltak a mizeri papok, akik két vakbélműtét között is frissítették fel magukat. Még ’’hullámfürdő” is volt, melyet a malomkerekek gerjesztettek a ’’zuggóban”. Szerénységem ugyan tiltaná, de történeti hűség kedvéért elmondom, hogy elég jó úszó lévén egy Neumann gyereket az uszodában. egy úszni tanuló ejtőernyőst pedig a téglagyári tóban húztam ki a vízből, miután sikertelen kísérletet tettek arra, hogy kiigyák a mederből a vizet. Pünkösd hajnalán nyolc-tíz napra megszűnt a fürdés a malmoknál a meder tisztítása végett, ’’elfogták” a Tapolcát, s a Borsosgyőr határában folyó Séd patakba engedték ideiglenesen a vizét. Nem szegte kedvünket a mintegy három kilométeres távolság, ide is eljártunk fürödni. Ehhez is fűződik egy nem éppen kellemes emlékem: a Séd hídjánál a kiszélesedett mederben szokták a kocsisok vagy a szolgagyerekek a lovakat csutakolni. Az egyik közülük hosszas rábeszélésre megengedte, hogy felüljek a ló hátára. Cowboy regények ábrándjai elevenedtek meg előttem, amikor felkapaszkodtam a ló hátára, és szőrén próbáltam megülni a lovat. Az ábránd hamar szertefoszlott: a falu felől hangos durrogással közeledett a Langgrafné öreg autóbusza, amely zsidó vásározókat hozott haza Pápára. Az én táltosom megijedt, nagyot ugrott, majd elvágtatott, persze nélkülem. Én a hátamra estem, és vagy fél óráig kapkodtam a levegőt, mire újra talpra tudtam állni. így szakadt vége rövid és dicstelen lovas pályafutásomnak, s ezek után még egy jámbor póniló hátára sem ültem. A Tapolcán lévő malmok nagy részénél lehetett fürödni, legalább nyolc-tíz malom vizében megmártóztam. Megemlítem még, hogy gyakran kerékpárral kirándultunk a Rába hídhoz, persze sohasem egyedül, a kerékpár vázán is volt mindig utas. Ahogy visszaemlék- szem ezekre a nyári fürdőzésekre, még most is érzem, hogy mennyire megéheztünk, s csupán az éhség hajtott haza napszálltakor bennünket. 1939 nyarán jutottam el többedmagammal először a Balatonhoz a Szt. István Tápszerművek jóvoltából. Akkoriban a kispénzű családoknak a Balaton nehezen volt elérhető, talán még nehezebben, mint ma a Kanáriszigetek. Érdemes megemlíteni, hogy az említett vállalat reklámfogása révén nem csak bevételeit növelte, hanem hasznos és tanulságos szolgáltatást is nyújtott. Fő profiljuk a csokoládé-, tápszer- és pótkávégyártás volt. Ez utóbbi népszerűsítésére és forgalmának növelésére eszelték kis azt a fogást, hogy a pótkávés, árpakávés csomagokba színes történelmi tárgyú képeket raktak, melyeket albumokba lehetett ragasztani. Nagyon jól tudták a szervezők, hogy szülők a gyerekeket szalajtják el a boltba, akik természetesen a Szt. István árpakávét vásárolták. Bizonyos képmennyiség után megküldték az albumot, amelyekben mintegy 250 képnek volt helye az őstörténettől kezdve a Zeppelinig. A képek alatt rövid magyarázószöveg utalt az alapfogalmakra. Óriási sikere volt a gyerekek körében, melyet úgy fokoztak, hogy akik legalább tíz albumot kérő gyereket beszerveztek, háromhetes, ingyenes nyaralásban részesültek. Ennek révén jutottam le Alsóörsre, ahol az ország egész területéről összesereglett kis ’’ügynököket” barakk-táborban helyezték el. Csodálatos három hét volt, rengeteg fürdéssel, tábortűzzel, futballbajnoksággal. Itt sajnos a döntőben kikapott a pápai és celli gyerekekből verbuválódott csapatunk. A már akkor délceg center- halfunk, Szabó Vili még el is sírta magát, talán a vereség, talán a vesztesnek jutó kisebb csokoládéadag miatt. Kifogyhatatlanok voltak az akkori gyerekek a változatos játékok kitalálásában. Papást391
