Lapok Pápa Történetéből, 2002

2002 / 6. szám - Tamás László: Fordított távcső

delmü polgára élt szoba kiadásából, amit bizony csak a módosabb falusi gazdák tudták gyerekeik után megfizetni. Nyár végén az ablakokban megjelentek a cédulák, melyek tudatták, hogy ”Jóra- való két fiút kosztra és kvártélyra elfogadnék”. Ez bizony 40-45 pengőt tett ki havonta, aminek egy részét természetben is ki lehetett egyenlíteni. Szűkös internátusi ellátás is volt már, de oda akkor is nehéz volt bejutni.

A polgári iskola rendszere véleményem szerint nagyon hasznos intézmény volt, egyrészt viszonylagos olcsósága, másrészt praktikus tantárgyai révén, ezért diákjai általában a kispolgárság soraiból verbuválódtak, és oda is tértek vissza. Jórészük az iskola elvégeztével nem tanul tovább, hanem elhelyezkedtek a társadalmi ranglétra eleje-közepe táján. Sokan közülük — főként az életrevalóbbak — kisebb tisztviselői állásba is bejutottak.

Tantárgyai gyakorlatiasak voltak: számtan és mértan, természetrajz, fizika, vegytan, és harmadikban-negyedikben már jogi ismeretek. Ez utóbbinál az akkori kor egy fő követelménye volt a váltójog ismerete. Újdonság volt az, hogy német nyelvet is kellett tanulnunk, és bizony néhány nehéz koponyába nehezen lehetett beleverni a ’’der, die, das”-t. Ezt persze szó szerint is lehet érteni, mert az elemi iskolához hasonlóan itt sem tétlenkedett a nádpálca. Torna és énekóra is bekerült a tanrendünkbe, de ezek sem voltak ám ’’potya tárgyak”. Az iskolánknak volt tornaterme, és a gyengébb fizikumú gyerekek sokat szenvedtek a bordásfalon és a mászókötélen. Jó időben az iskolaudvaron még magas- és távolug- róversenyek is létrejöttek rövidtávú futóversenyekkel tarkítva. Számunkra azonban a futball volt a fő attrakció, s ha nem jött össze két csapatra való fiatal, akkor fejelő bajnokságot rendeztünk. A város akkori vezetői — jó érzékkel — a tókerti lőtér mellett futballpályát létesítettek a diákság számára, ami egyúttal a levente kiképzés céljait is szolgálta.

Kirándulásaink is hosszabbak lettek. Lelkes osztályfőnökünk, Szakály Kis József kezdeményezésének eredményeképpen az egész osztály kerékpáros kirándulást tett a Somlóra. Tudtommal ez volt az első kerékpáros kirándulás a városban, azt hiszem ez 1939-ben történt. Emlékezetes, többnapos kirándulást tettünk autóbusszal a Balaton körül. Többségünk akkor látta elsőízben a tavat, bennem is maradandó emlékeket hagyott, itt kezdődött az azóta is tartó vonzalmam a Balaton iránt.

Gondoltak a gyerekek kézügyességének fejlesztésére is: kézimunkaórák voltak, amelyen a fiúk lombfűrésszel fából játékokat és egyszerű dísztárgyakat készítettek. A lányok horgolni, kötni és hímezni tanultak, sőt szerepelt a tantervben az ún. háztartástan is. Mondanom sem kell, hogy ezek hasznossága elvitathatatlan volt, és még ma is az lenne. Hetenként két egymást követő órában rajzot is oktattak, méghozzá szaktanárok, akik igyekeztek a tanulók festészet iránti figyelmét is felkelteni. A legjobban sikerült rajzokból évvégén kiállítást rendeztek. Az egészségtan oktatást is fontosnak tartották, külön tankönyv szolgált e célra, melyből nagy vonalakban megismertük az egészséges élet módjait, továbbá a betegségek tüneteit, megelőzését és gyógyítását.

Negyedév tájékán külön izgalmakat okozott az intőosztás. A négy érdem leggyengéb- bike volt a 3/4-es és a 4-es. Az előbbiért intő, az utóbbiért rovás járt. Ismerve a tanulók félelmét a szülői szigortól, az értesítéseket postán küldték el, melyet a szülő által hitelesítve kellett visszavinni. így sem számított ritkaságnak egy-egy ügyetlen aláíráshamisítás. Ha az intés nem használt és évvégén megbukott a tanuló, jött a pótvizsga, osztályismétlés, majd az iskolából való kimaradás, mely után a gyerek inasnak ment, ám itt sem szabadult meg a tanulástól, mert kötelező volt az ún. inasiskola, amit ma finomkodva szakmunkásképző intézetnek hívnak.

Jellegzetessége volt az akkori középiskoláknak a magántanulói intézmény. A képzésnek ezt a formáját túlkoros vagy testi hibás gyerekek választották. Ezek egyikével a későbbiekben a kereskedelmi iskolában koptattam a padot. Nagyszerűen rajzolt, de mégsem festő lett belőle, hanem költő. Úgy hívták: Nagy László.

Elnézem a polgári iskola utolsó évében készült tablónkat. Sóira veszem mindegyik osztály384