Lapok Pápa Történetéből, 2002

2002 / 4-5. szám - Katona Csaba: „Pápáról igen szép útja van Balatonfürednek” - adatok a reform- és dualizmus-kori pápai polgárság mentalitásához

tanárok, az orvosok és az egyháziak képvise­lői. A jogi értelmiség reformkori szerepe — elég, ha csak 1848. március 15-ére gondolunk — külön elemzés nélkül is választ ad magas létszámukra. A reformkort követően a polgá- rosulás időszakában, különösen pedig a Mo­narchia idején az ügyvédek, bírák társadalom­ban elfoglalt kiemelkedő jelentősége, társadalmi presztízse tovább növekedett. A polgári tör­vénykezés még inkább felemelte, fontossá tette ezt a réteget, ami vagyoni helyzetükben és társadalmi presztízsükben is megmutatkozott. A tanárok külön kategóriaként való besorolá­sát különösen a kiegyezés utáni években megfi­gyelhető létszámuk tette indokolttá. Aligha kétsé­ges, hogy mindez összefüggésben áll az Eötvös József által útjára indított oktatási reformmal és az iskolarendszer kiépítésével, a megelőző években pedig különösen kiemelkedő volt az egyházi iskolák tanárainak jelentősége. A taná­rok révén az értelmiség egy markáns rétege tar­tozott hozzá mindenkoron a füredi fürdővendé­gek társadalmához. 4. Általánosságban a pápai fürdővendégekről 1840-ben 19 pápai illetőségű vendéget is­merünk név szerint. Ezek majd fele — 9 fő — kereskedő volt. de egy „üveggyárnok” is jelen volt, a 3 ügyészként megnevezett személy pedig a város értelmiségét képviselte. 1844- ben — 17 név szerint ismert pápai vendég — hasonló a kép: ezúttal is a kereskedők (5) és a jogászok (4) vannak a legtöbben, csakúgy, mint egy évvel később, 1845-ben (7 jogi értel­miséghez taitozó személy, 4 kereskedelemmel foglalkozó): ekkor összesen 27 olyan ember ke­reste fel a Balaton partját Pápáról, akinek a nevét is feltüntették a fürdőlistán. 1846-ban 21 volt a számuk: közülük 5 kereskedő és 10 jogi értelmiségi. A reformkori években még az uradalmi, illetve megyei tisztségeket betöltők voltak azok, akik 2-3 fő erejéig minden évben megtalálhatóak a jeles fürdőhelyen. A reformkort követő időszakban változott ez a kép. Bár a jogászok és a kereskedők to­vábbra is szép számmal képviseltették magu­kat, már a ‘40-es évek második félétől mind gyakrabban bukkant fel a fürdőlistákon a pá­pai tanárok több ismert képviselője és egyre jellemzőbb volt az is, hogy a hölgyek egyma- gukban (értsd: férjük, apjuk, tehát a társadal­mi helyzetüket meghatározó férfi nélkül) ér­keztek a fürdőre. 1852-ből 28 pápai vendéget ismerünk név szerint, volt köztük 6 kereskedő és 5 tanár, illetve egy arisztokrata is. Ebben az évben 5 hölgy érkezett férfikísérő nélkül a fürdőre. 1857-ből 19 pápai fürdővendég neve maradt fenn, a kereskedők ezúttal 7-en, a ta­nárok 5-en, a kísérő nélküli hölgyek ugyan­csak 5-en voltak. 1863-ban a 21 név szerint ismert fürdővendég között ismét a kereskedő­réteg képviseltette magát a legnagyobb szám­ban: 8-an voltak, de az egyedül érkező höl­gyek száma is magas: 7. A kiegyezés utáni korszak vizsgált éveiben a kiugróan magas létszámot hozó 1872 kivételével a névről ismert pápai fürdővendégek létszáma 8 és 13 között mozgott: 1868: 13, 1869: 11, 1884: 8. Bár az 1890-es évekből nem rendelkezünk konkrét számokkal, elmondható, hogy utóbbi időszak inkább a 20. századi évekből fennmaradt adatokhoz áll közelebb. Nem lehetséges ugyanis — a korábbiakhoz hasonlóan — határozott vonásokkal ábrázolni a két 20. századi tárgyév pápai fürdővendé­geinek összetételét. Az alacsony létszám — 1908: 5 fő, 1916: 6 fő — lényegében lehetet­lenné teszi az esetlegességek kiszűrését, a legtöbbet eláruló adat épp az, hogy a pápai fürdővendégek száma meredeken visszaesett, főleg a reformkor és az azt követő önkény- uralom éveihez képest. Néhány, bizonyos szempontból érdekesebb személyt — a legközismertebbeken kívül — is érdemes kiemelni a látogatók közül. 1840- ben a már említett üveggyárnok, Neumann Fülöp a kibontakozóban lévő pápai tőkés ipart képviselte: a Neumann családnak Somhegy­pusztán működött üveghutája.97 1845-ben Erdős Ferenc mészáros és Lobi Salamon „szappanyos”, valamint Hoffelder János (valójában József) orvos felesége „lógott ki” a jogászok, kereskedők, uradalmi és megyei tisztviselők sorából. 97Hudi, 2001. 12. 353

Next

/
Oldalképek
Tartalom